Úgy működik a bántalmazó fél egy párkapcsolatban, mint egy időzített bomba. Egy pillanat alatt képes átmenni támadóba, nem azért, mert nem tudja kezelni az indulatait, sokkal kiszámítottabb indíttatás motiválja. A bántalmazás nem csak úgy kialakul, mert heves a természete, hanem egy választott viselkedés. Úgy dönt, hogy bántalmazni fog. Ez abból is jól látszik, hogy általában nagyon is tudja irányítani saját magát, mert ha épp ütlegelés közben kopogtatnak az ajtón, szinte fix, hogy azonnal le tud állni, és abbahagyja a verést.
Teljesen kiszámíthatatlan, min pöccen be, ami tegnap még felidegesítette, azzal ma semmi baja.
Egy áldozat írta le a saját esetét Jeff Crippen és Anna Wood: A Cry For Justice című könyvében, hogy a férje hogy robbant fel váratlanul és támadta meg. Gyakran akkor történt ez, amikor látta, hogy anya és a gyerekei épp jókedvűek. Egyszer a férj besétált, amikor nevetgéltek, jól érezték magukat, és hozzávágta a poharát a falhoz, majd megtámadta őket.
A könyv szerzői szerint azért dühödik fel egy bántalmazó, ha azt látja, boldog az áldozata, mert ezzel kimozdul a biztosnak hitt helye a középpontból. Egy boldog ember szabad ember, márpedig egy bántalmazónak rabszolgára van szüksége. Ha megengedné, hogy az áldozata boldog legyen, akkor elvesztené a hatalmát fölötte. A bántalmazó bizonytalanságban akarja tartani az áldozatait, azaz irányítani akarja őket, és ebbe nem fér bele, hogy nevetgéljen a családja.
De hozzáteszik a szerzők, hogy ez nem csak és kizárólag a bántalmazó férjek taktikája. A feleségekről is kiderült már rég, hogy gyakran akkor provokálnak veszekedést, amikor a férj épp elért valamilyen remek teljesítményt a munkahelyén. Márpedig a verbális bántalmazás is bántalmazás, úgyhogy ez nem nemi kérdés. A megoldás pedig nem az, hogy a bántalmazó közelében ne mutassuk ki a boldogságot, hanem az, hogy meneküljünk tőle olyan messzire, amennyire csak lehet.
