Bár még nincs gyerekem, de azt gondolom, mi, felnőttek bizony rengeteget tanulhatunk a kicsiktől. Legyen szó bármilyen nehéz témáról, elképesztő lényeglátásról tudnak tanúbizonyságot tenni. Amikor például azt kérdezzük tőlük, mi a szerelem, ilyen imádni való válaszokat adnak:
A szerelem az, amikor hagyjuk, hogy a pizzából a lány válassza az első szeletet.
A szerelem az, amikor kézen fogva jár egy fiú egy lánnyal az utcán, és amikor öregek lesznek, akkor is fogják majd egymás kezét.
A szerelem olyan mint egy lavina. Amikor futnod kell az életedért.
A szerelem a legszebb dolog a világon. De azért a foci is elég jó.
Senki nem tudja pontosan, miért lesznek az emberek szerelmesek, de úgy tudom, köze van a dolognak a szagokhoz. Ezért olyan népszerűek a parfümök is.
Belefájdul a fejem, ha ilyeneket kérdezel. Én még csak egy gyerek vagyok, semmi szükségem ilyen problémákra.
A szerelem az, amikor két ember azt ígéri egymásnak, hogy együtt lesznek jóban-rosszban. Aztán meg is csinálják.
A szerelem az, amikor anya megfőzi a kávét apának, de mielőtt odaadja, megkóstolja, hogy elég finom-e.
A szerelem az, amitől mosolyogsz, még akkor is, ha fáradt vagy.
A szerelem az, amikor anya odaadja apának a csirke legjobb részét.
Nem szabad azt mondani, hogy szeretlek, ha nem gondolod tényleg komolyan. Ha viszont komolyan gondolod, mondd sűrűn. Az emberek gyorsan felejtenek.
Szerintem a szerelem az, ha apa horkol, anya meg megrázza a karját, hogy ne horkoljon.
Ha valaki szeret téged, akkor másképpen szólít. És érzed, hogy a neved biztonságban van a szájában.
A szerelem az, amikor azt mondod egy fiúnak, hogy tetszik a pulcsija, és akkor ő azt hordja minden áldott nap.
A szerelem az, amikor apa izzadtan és büdösen jön haza, anya mégis azt mondja neki, hogy jobb pasi, mint Robert Redford.
