Úgy tűnt, hogy egész jól elboldogulok egyedül az életben, megküzdöttem a depresszióval, neveltem a gyermekeimet és elrejtettem a szégyenemet, amiért külön élünk a férjemmel. A gyerekeim adtak erőt, hogy mindent egyben tartsak. Értük bármit megtennék. Régebben az volt a fő célom, hogy én legyek a legjobb anya és feleség, aztán kiderült, hogy a házasságom nagyon messze áll a tündérmeséktől.
A férjem megcsalt, verbálisan és fizikailag is bántalmazott, időről időre lelépett. Úgy tűnt, hogy mindezt tudom kezelni, de aztán elfáradtam. Túl sokáig tartott, túl sokat tűrtem. Amikor elköltözött, két állást kellett vállalnom, hogy eltartsam a gyerekeimet, ekkor találkoztam a férfival, akinek a szeretője lettem. Nem akartam szerelmes lenni, eszembe sem jutott, az arcomon lévő mosoly ellenére belül depressziós voltam. Elvesztettem a hitem a szerelemben, és nem reménykedtem már semmiben.
Elfordultam a férfiaktól, úgy gondoltam, minden pasi hazudik, és csak egy dolgot akar: kihasználni engem.
De ő más volt. Nem tudom, miért, de különlegesnek tűnt abban a pillanatban, ahogy megláttam. Nagyon őszinte volt az elejétől kezdve, a szemeiben láttam a lelkét, a gondolatait, vágyait, szerelmét. Egészen idáig mindig visszautasítottam a házas férfiakat, de ő menthetetlenül elbűvölt. Elfeledkeztem a valóságról, arról, hogy engem is megcsalt a férjem és hogy ez mennyire összetörte a lelkem. Megfogott azzal, hogy figyelt rám, törődött velem. Tudta, mikor mit kell mondania ahhoz, hogy reménykedjek, hogy visszatérjen a hitem. Elhitette velem, hogy jobb napok jönnek, amiknek ő is a része lesz. Egy csapatként emlegetett minket, a szívemig hatolt, mert úgy gondoltam, egy sikeres kapcsolathoz épp ez kell. A közös jövőnkről beszélt, amiben elkezdtem hinni. Sokszor volt bűntudatom persze, amiért egy házas emberrel vagyok, és próbáltam is szakítani vele emiatt, de aztán nem ment. Azt mondta, hogy szeretem őt, és igaza volt. Minél inkább harcoltam ellene, annál inkább szerettem. És ő is szeretett engem egészen addig, míg nem gondolt a feleségére.
Részlet a Mad Men című sorozatból
Amikor a nejével volt, mindig gondoskodott róla, hogy úgy érezzem, az élete része vagyok. Mintha olvasott volna a gondolataimban, biztosított róla, hogy meg fogja oldani ezt a helyzetet. Elhittem, hogy a férfi, akibe szerelmes vagyok, mindent elrendez idővel. Felébresztette a lelkemet, az álmaimat, és ezért mindig hálás leszek. Szerettem annyira, hogy amikor végül úgy döntött, hogy a feleségével marad és szakít velem, elengedtem. Egy darabig visszatért a depresszióm, de láttam, milyen boldog, és ráébredtem, hogy lehet, nem ő az a férfi, aki nekem való, de van még esélyem, hogy magamra és egy társara találjak.
Örülök a boldogságának, még ha ennek az is volt az ára, hogy elveszítettem.
Sokan azt gondolják, hogy egy szerető szétrombolja mások házasságát, de ez nem igaz. Nem a szeretőnek, hanem a férjnek kellene tisztelnie a saját házasságát annyira, hogy nem keres mást. Azt gondolom, hogy boldogtalan volt a házasságában, és tényleg velem akart lenni. Komolyan gondolta, hogy van közös jövőnk, de közben gondolnia kellett a családjára és a kötelességeire is. A saját sikertelen házasságomból már tudom, hogy nem lehet erőltetni a szerelmet. Eszembe sem jutott, hogy elmenjek a feleségéhez, és elmondjam neki az igazságot, ahhoz túl jól ismerem az érzést, hogy milyen fájdalmas szembesülni vele, ha megcsaltak. A mai napig nem tud róla, hogy a férjének szeretője volt.
A szeretőket gyakran félreértik, és úgy ítélik meg, hogy ők az aggresszorok, a rossz emberek. Az igazság azonban az, hogy néha az ész nem tudja felülírni a szívet. Sosem tudhatod, miért válik valakiből szerető. A másik nő is szerelmet szeretne, vágyik a figyelemre és igen, néha nem a jó embertől akarja ezt megkapni. A másik nőnek is vannak érzései, és ha viszonozzák a szerelmét, akkor mindenét odaadja a férfinak. Gyakran pedig a férfi manipulálja úgy, hogy belemenjen a szeretői viszonyba.
Mi, szeretők sem vagyunk mind ugyanolyanok. Nem versenyezni akarunk vagy ellopni más férjét, hanem szerelmesek leszünk. Megbántam, hogy beleszerettem egy másik nő férjébe, és bárcsak bocsánatot tudnék kérni a feleségétől, de szeretem a férjét annyira, hogy csendben maradok. Csak annyit szeretnék üzenni a feleségeknek a szeretők nevében, hogy sajnálom.
