Jessica Lewis úgy döntött, Atlantában élő szüleihez menekül az Irma hurrikán elől, de előtte még feltétlenül muszáj volt bemennie egyetemi órájára. A gond csak annyi volt, hogy Luna nevű kutyáját is magával kellett vinnie, akit értelemszerűen nem szeretett volna egyedül otthon hagyni, szóval nem maradt más választása: könyörgő hangvételű levelet írt professzorának.
“(…) Tudom, hogy valószínűleg nem lesz a válasz, de arra gondoltam, maga van ennyire király professzor, szóval egy próbát megér a dolog. Bevihetném a kutyámat a mai órára? Borzasztóan kisegítene, mert az Ön órája az utolsó órám ma, utána pedig azonnal rohanok Atlantába (próbálnám kivédeni a vihar miatti dugót, de az Ön órája fontos és semmiképp nem akarom kihagyni), és így nem kéne visszamennem a lakásomba a kutyáért. Megígérem, hogy jól viselkedik, és épp csak egy kicsit vonja majd el a figyelmet. Csatoltam néhány képet róla, hogy meggyőzzem Önt a cukiságával.”
És íme a válasz:
„Azt hitted, ha “királynak” nevezel, meggyőzhetsz majd, hogy igent mondjak? Hát nem. Viszont látszik rajta, milyen jó kislány, és persze, hogy hozhatod!”
Luna egyébként nagyon élvezte az iskolát, mindenkivel barátkozott, és látszólag a professzor is örült a jelenlétének. És ami a legfontosabb, épp időben értek Atlantába!
