Hazánk az Európa 2020 elnevezésű stratégiához kapcsolódva vállalta, hogy 2020-ig tíz százalékra csökkenti az iskolából lemorzsolódók, vagyis az oktatást-képzést középfokú végzettség, illetve szakképzettség nélkül elhagyó, tizennyolc–huszonnégy évesek arányát.
Az Eurostat adatai szerint az idei tanévben a tavalyi 11,6 százalékról 10,85 százalékra csökkent a korai iskolaelhagyók aránya Magyarországon. Még mindig hatalmas különbségek vannak azonban országosan, a veszélyeztetett tanulók aránya Nógrádban csaknem húsz-, Szabolcs-Szatmár-Beregben tizennyolc, Borsodban tizenhat, míg a fővárosi ráta alig több mint hétszázalékos. Magyarország iskolái ezzel az uniós átlag felett van, a 28 tagállam átlaga 11 százalék volt.
Fotó: MTI
A végzettség nélküli iskolaelhagyás elleni stratégiához kapcsolódó intézkedések része a gyermekkori prevenció, amiben kulcsszerepe van a kötelező óvodáztatásnak, illetve a helyi együttműködés javításának. Utóbbi fontos része a szociális, családügyi, egészségügyi, szakképzési, felnőttképzési, továbbá különböző civil, egyházi, kulturális, sport- és egyéb szervezetek közötti kapcsolat, de a legfontosabb feladatok között van a korai iskolaelhagyással kiemelten érintett intézmények azonosítása és fejlesztése is.
Ennek érdekében tavaly megkezdődött egy, a Köznevelési Információs Rendszer (KIR) részeként működő, országos jelző- és pedagógiai támogatóhálózat kiépítése. Ennek célja, hogy segítséget nyújtson a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók, az érintett pedagógusok és intézményvezetők számára. Veszélyeztetettnek számít „az a tanuló, akinek az adott tanévben az átlageredménye közepes alatti, vagy az előző tanévi átlagához képest legalább 1,1 érdemjegyet ront, és esetében komplex, rendszerszintű pedagógiai intézkedések alkalmazása válik szükségessé”.
