Szürke vasárnap délelőtt érkezünk az álmatag Tisza-parti városba, ez az idei első igazi őszi nap. Egykedvű eső hull, az a fajta, amit csak az ablakon belülről bámul szívesen az ember. Judit a kapuban fogad bennünket, és ahogy belépünk a lakásba, a sok színes kamaszlányholmi láttán rögtön tudjuk, hogy életteli világba csöppentünk, ahol soha nem lehet unatkozni. Pláne, ahogy továbbhaladunk a nappaliba, ahol Judit három mosolygós lánya Petra, Réka és Kinga terelgeti éppen az innen-onnan előbukkanó Yoda-fejű lényeket. Egyikük épp az akvárium tetején trónol büszkén, mintha csak tudná, hogy a háromtagú megtekintő csapat miattuk érkezett.
Két másik jószág a kanapén henyél, mikor belépünk, ránk néznek hatalmas mandulaszemükkel, beletolják a tenyerünkbe ufófejüket, és onnantól kezdve tudjuk, hogy elvesztünk, annyi az objektív újságírói attitűdnek.
Fotók: Neményi Márton
Tiszafüreden járunk Szemán Judit burmatenyésztőnél. Mindössze ketten foglalkoznak Magyarországon ezzel a különleges macskafajtával. Tóth Judit telki Alba Regia birodalmát korábban már bemutattuk, most úgy döntöttünk, megnézzük, hol él a Burmese King család. „Mióta az eszem tudom, volt macskám – idézi fel a kezdeteket Judit. – Eleinte persze egyszerű házi cicák, akik falun ritkán érnek meg hosszú életkort; eltűnnek, elviszi őket valamilyen betegség, elüti őket egy autó. Bár engem siratnál majd így! – mondta egyszer az anyukám, amikor az egyik macskámat elgázolták. Hiába, én teljes jogú családtagnak tekintettem a cicáimat már akkor is.”
Aztán ahogy teltek az évek, érdekelni kezdték Juditot a különböző fajták. „Egy macskaeledel reklámban láttam először karthauzi cicát, és azonnal megtetszett. Elhatároztam, hogy szerzek egyet valahonnan, de nem volt. Ha nem is karthauzi, de akkor is legyen kék – ebben maradtam magammal. Végül Pomázon találtam egy gyönyörű kék macskát. Ő volt Nyafi, az első burmám. Ivartalanított fiú volt, és 18 évig élt. De akkoriban még nem is gondoltam tenyésztésre. Aztán, miután Nyafit elvesztettük, megint szerettem volna kék burma cicát. Pesten találtam is egy tenyésztőt, de nem volt neki, csak barna. De akkor már nem számított, úgy voltam vele, mindegy, csak jöjjön. Így került hozzánk Szimba.” Aztán Lengyelországban egyszer csak lett egy eladó burma lány is, akiről Judit azonnal tudta, hogy kell neki. Ő volt Nala, aki szintén máig Juditéknál él. És így alakult meg a Burmese King tenyészet. A kompánia állandó tagjai:
Szimba, a falkavezér
Ő az alfahím a családban, egyértelműen A Főnök. A legtöbb Burmese King-alom is az ő közreműködésének köszönhető. Szúrós tekintete, robusztus megjelenése érző apai szívet rejt, de ha védelmezni kell a territóriumát, nem fél használni testi fölényét.
Vöri, a Bajnok
Hivatalos neve Garfield, ami nem is szorul különösebb magyarázatra. Amelyik versenyen elindul, azt rendszerint megnyeri. Adottságaival tökéletesen tisztában van. Ő egy igazi jelenség. Ahol megjelenik, aranylóan csillogó bundájára szegeződik minden tekintet, amit a sztárok flegma magabiztosságával nyugtáz. Nem megy, hanem vonul, és nem szaladgál a csajok után sem, tudja jól, hogy a nők versengenek majd a kegyeiért. Ottjártunkkor is éppen volt egy hölgy vendége, ezúttal Ausztriából.
Dafney, a lilaruhás hölgy
Az ezüstösen csillogó szín a hivatalos fajtaleírásban lilaként szerepel, bár szerintünk az árnyalat inkább a gyöngyház metálhoz közelít. Dafney egy törékeny lány cica, rendkívül jó és türelmes anyamacska, ezt előttünk is bizonyította.
Lina, az amazon
Megharcolt már a saját és a kölykei életéért is, tudja jól, hogy nem mindenhol van részük olyan pazar bánásmódban a macskáknak, mint a Burmese King tenyészetben. Mentett macska, szinte zörögtek a csontjai, amikor elhozták Juditék az előző helyéről. Igazi anyatigris, de a kölykök ellátásában általában segítségre szorul, úgyhogy ha neki kölykei születnek, az mindig extra feladatot ró a családra.
Leila – a wannabe szuperanya
Egyelőre kétséget kizáróan ő a csapat legkajlább tagja. Nem is lehet mást várni, hiszen még csak öt hónapos. Ő az, akit vérfrissítés céljából, a nyugdíjazott barna anyamacska, Nala utódjának szemeltek ki Juditék.
Hogy milyen anya lesz, az egyelőre rejtély, de testi adottságait tekintve erősen gyanítható, hogy pár serleggel Leila is gazdagítja majd az otthoni repertoárt. Egyelőre azonban csak egy rosszcsont energiabomba, de jól is van ez így, ráér még felnőni.
És az ifjúsági szakosztály, élén Lenin
Pillanatnyilag hat kismacska van a házban Dafney és Szimba jóvoltából. Mindegyik külön egyéniség, de küllem és természet szempontjából is egyértelműen kiemelkedik a társaságból egy (nyilván) vörös törpediktátor, Lenin.
Ő a főkolompos a hat testvér közül, óriási forma. Amikor a lányok lehozzák a kölyköket az emeletről, azonnal birtokba veszik az egész nappalit, de Lenin akkora energiával veti bele magát a térbe, hogy egymaga is felér egy egész csapattal.
És hogy mitől különlegesek a burmák? Judit szerint elsősorban attól, hogy sokkal barátságosabbak egy átlagos házimacskánál, extrém módon kötődnek a gazdájukhoz, kicsit olyan, mintha macskajelmezbe bújt kutyák lennének. Rendkívül érdeklődőek, mindenhol ott vannak, mindegy, hogy alvásról, főzésről vagy éppen fürdésről van szó, és könnyen meg lehet tanítani őket különböző kunsztokra. Gond nélkül visszahozzák a labdát például. Két dolog van, amit viszont rosszul viselnek – a szeretetlenség és a magány. Van olyan tenyésztő, aki éppen ezért nem is ad el burmát egykeként, csakis párban.
Tenyésztésre azonban nemcsak Magyarországon, de egész Európában is csak kevesen adják a fejüket. Így aztán a nemzetközi kapcsolatok elég erősek a burmás közösségben. Judittól is kerültek már kicsik Ausztriába, Németországba, és Belgiumba is. Egy csokibarna kölyök pedig most éppen Norvégia meghóditására készül. Az októberi kiállítás után viszik majd el új gazdái.
„Fontosak a kiállítások, egyrészt, mert így tudjuk minél több emberrel megismertetni ezt a kiváló fajtát, másrészt itt tudunk új kapcsolatokat építeni, és gazdát találni a kicsiknek” – mondja Judit. És ha a Burmese King család megjelenik egy kiállításon, sosem fordul elő, hogy üres kézzel távoznának – a nappali tele is van a cicák trófeáival.
De siker ide vagy oda, tévedésben van, aki azt hiszi, hogy a macskatenyésztésből meg lehet gazdagodni. „Nincs olyan, hogy ne tudnánk eladni a kicsiket, de nem szabad elfelejteni, hogy a tartásuk is rengeteg pénzbe kerül. Az etetésük sem olcsó, de ha hozzászámoljuk az állatorvosi költségeket, az oltásokat, akkor már kisebb vagyonnál tartunk. Meggazdagodni ebből nem lehet, maximum szerényen megélni. De a munka, ami benne van, az teljes embert kíván. És lélek nélkül nem megy, csak határtalan szeretettel, türelemmel. Pont olyan ez, mint a gyereknevelés” –mondja Judit, és miközben beszélgetünk, három lánya határtalan türelemmel szórakoztatja a kölyköket. Amikor azt kérdezzük tőlük, gondoltak-e arra, hogy majd egy nap anyukájuk példáját követve ők is macskatenyésztők, netán állatorvosok legyenek, bizonytalanul pislognak egymásra. Egy dolgot azonban teljes egyetértésben állítanak: macskájuk tuti, hogy lesz. És csakis burma.
