A szeptemberi iskolakezdés együtt jár az első szülői értekezletekkel és a tanévben várható kiadások megbeszélésével. Általában ilyenkor döntenek a szülők az osztálypénzről is, amelynek összege a havi pár száz forinttól a több ezer forintig terjedhet. Gyűjtenek osztálykirándulásra, színházlátogatásra, szalagavatóra, ballagásra, esetleg ajándékokra a tanároknak. A most elterjedt gyakorlat azonban több szempontból is problémás.
Egyrészt a jogszabály szerint tilos, hogy az iskolák, illetve a tanárok kötelező jelleggel pénzt kérjenek a szülőktől. Másrészt nagyon nehéz egy olyan összeget meghatározni, ami egyik családnak sem jelent túl nagy terhet.
Általában a szülők többsége megszavazza a havi pénzt, és ebbe belemennek azok is, akik nem engedhetnék meg maguknak.
De félnek, hogy emiatt kiközösítik a gyereküket. Arról nem is beszélve, hogy akinél a kasszakulcs van, gyakran átláthatatlanul kezeli a pénzt. Előfordul, hogy szándékosan sikkaszt, de ha jóhiszeműen is végzi a feladatát, nem biztos, hogy a kockás füzetben vezetett be- és kifizetések mindig stimmelnek.
Nem könnyű kiszámolni, mekkora összeget tud minden család vállalni
Tanítási időben ingyenesek a programok. Vagy mégsem?
A Fővárosi Szülők Egyesülete a Gyermekekért elnöke szerint az alap az, hogy tanítási időben minden program ingyenes. Keszei Sándor azt mondja: ha tanítási időn kívülre esik egy program– például egy kirándulás –, arra lehet gyűjteni, de semmiképpen nem az iskolában, és pláne nem a tanároknak.
A szakember szerint az átlátható és legális osztálypénzhez vezető út első állomása, ha egy bankszámlán gyűjtik a pénzt, a tranzakciók így könnyen nyomon követhetők. Aki mégis ragaszkodik a készpénzhez, annak adjon elismervényt az osztálypénzt kezelő szülő. Így ugyanis saját magát is megvédi az esetleges későbbi támadásoktól.
Megnéztük, a hirdetmények szerint néhány bank kínál ingyenes számlacsomagokat kimondottan az osztálypénzre. Igaz, többnyire csak a bankfiókban ingyenes a be- és kifizetés, az átutalásért vagy a kártyás készpénzfelvételért fizetni kell. Állandóan a bankba rohangálni pedig nem túl kényelmes megoldás.
Nem mindenki akar osztályszámlát
A tapasztalatok szerint viszont nem is a pluszmunka, hanem a költségek miatt nem terjedt el széles körben ez a megoldás. Az egyik Veszprém megyei iskolaigazgató azt mondja, náluk megosztott a szülői választmány a bankszámla kérdésében. Végül azért szavazták le az osztályszámlát, mert nem akartak tranzakciós költségeket fizetni, amellyel szerintük a bank járna jól. De megosztottak voltak a tanárok is, egy részük attól tartott, hogy átutalással nehezebb lenne beszedni a pénzt, mert minden osztályban van néhány szülő, akinek esze ágában sincs fizetni.
Sokszor azok nem fizetnek, akiknek a gyerekei a legújabb telefonokkal jönnek iskolába – ezt már egy budapesti intézményvezető mondja. Náluk az a gyakorlat, hogy őket nem viszik el a programokra, különben rájuk zúdulna a többi szülő haragja. Az igazgató egyébként már régebben utasította a tanárokat, hogy ne foglalkozzanak az osztálypénz beszedésével, így ezt a szülők intézik. Olyan mértékig, hogy még a múzeumba is elmegy az osztállyal egy szülő, hogy kifizesse a belépőket. Némelyik osztálynak van bankszámlája, de a gyűjtés többnyire még mindig készpénzben történik.
Körkérdésünk alapján az a kép rajzolódott ki, hogy iskolánként változik, mennyire terjedt el a bankszámlás pénzgyűjtés. Egy győri középiskolában például már többségben vannak az osztályszámlás osztályok, számos szülő kimondottan kérte, hogy lehessen utalni. Egy szolnoki igazgató szerint náluk 90 százalék lehet a bankoló osztályok aránya. Sátoraljaújhelyen viszont azt mondja az egyik iskola vezetője, hogy a költségek miatt maradnak a hagyományos pénzgyűjtésnél.
Egy búcsúpuszi és egy ezres a zsebbe osztálypénzre
Az általunk megkérdezett fővárosi iskolavezető szerint egyébként az osztálypénzzel kapcsolatos probléma abban gyökerezik, hogy a jogszabály szerint a tanrendben szereplő oktatási programok ingyenesek. Viszont – maradjunk a múzeumi példánál – ehhez nem kapnak állami támogatást, ha mégis, az csak a költségek egy részét fedezi. Így viszont nincs más megoldás, mint a szülői hozzájárulás.
A legjobb megoldás az alapítvány lenne
Bár a bankszámla az átláthatóság szempontjából fontos előrelépés, nem oldja meg azt, hogy az osztálypénz kötelező, és nem minden család képes kigazdálkodni. Keszei Sándor szerint erre a szülők által létrehozott, iskolán kívüli közhasznú alapítvány a megoldás. Rögzíteni kell, hogy az osztálypénznek minősülő befizetések nem kötelezők, de emellett a szervezet számlát tud adni, szponzorokat kereshet, támogatásokra is pályázhat, és rendszeresen be kell számolnia a gazdálkodásáról.
Ebben a rendszerben titkos, hogy ki mennyit fizet a közös kasszába. Keszei Sándor azt mondja, ha nem jön össze így elég pénz az osztálykirándulásra, akkor elmarad az utazás. Viszont ha elég a keret, akkor minden diákot el kell vinni, senki sem maradhat ki a programból, hiszen ez a szolidáris, közösségi befizetés egyik lényege.
Becslése szerint Magyarországon mintegy 60-70 ilyen alapítvány létezhet, bár azt hozzáteszi, hogy sok helyen magától működik hasonló rendszer alapítvány nélkül is. Ideális esetben a nagyobb kiadásoknál a többi szülő összedobja a rászorulók költségét vagy legalább annak egy részét. Több igazgató például arról számolt be, hogy a drágább utazásoknál az iskolai alapítványon keresztül támogatják a hátrányos helyzetű gyerekeket, ezért tőlük általában csak jelképes összeget szednek be. Persze ennek a megoldásnak is az a feltétele, hogy a jobb helyzetben lévő családok nagyvonalúan támogassák az alapítványt.
Ezzel eljutunk oda, hogy a különböző megoldásokkal (bankszámla, szülői alapítvány) szabályossá lehet tenni az osztálypénz gyűjtését. Ám ha teljesen önkéntes alapra helyezik a befizetéseket, de hiányzik a szolidaritás és összefogás, akkor előfordulhat, hogy a tanév végén osztálykirándulás helyett legfeljebb a városi parkba jutnak el a gyerekek.