Láthatatlan bántalmazásnak is hívhatnánk, amit észre sem veszel gyerekként, mert ez lesz számodra a természetes, de az egész életedet beárnyékolhatja. Nem arról szól, hogy mi történt gyerekkorodban – mint pl. elcsattant volna egy pofon –, hanem arról, hogy mi NEM történt. Arra pedig nem lehet igazán emlékezni, ami meg sem történt, az agy nem rögzíti, ezért állhatsz értetlenül évtizedekkel később, felnőttként a saját lelki sérüléseid előtt.
Csak van benned egy érzés, hogy valami nem stimmel, de nem tudod még magadnak sem megfogalmazni, mi hiányzik. Érdemes a gyerekkorodban kutakodni, hogy le tudj ásni a legmélyéig a benned tátongó űrnek. Amint megérted a probléma gyökerét, már könnyebb lesz kigyógyulni belőle. Jonice Webb klinikai szakpszichológus, a Running on Empty: Overcome Your Childhood Emotional Neglect című könyvében írta le azt a hét jelet, ami alapján gyanakodni kezdhetsz, hogy érzelmileg elhanyagoltak a szüleid gyerekkorodban.
1. Ürességet érzel
Mindenkinél máshogy jelentkezik, az egyik a gyomrában, mellkasában vagy torkában érez időről időre szorító, fojtó érzést. A másiknál pedig lehet teljes lelki bénultság érzés is akár.
2. Félsz függeni másoktól
Az egy dolog, hogy független fajta vagy, de ha extrém módon kényelmetlen érzéssel tölt el, hogy valakitől akár a legapróbb dologban is függj, akkor már el kell gondolkodni, mitől lehet. Ha azt veszed észre magadon, hogy mindent elkövetsz, hogy ne kelljen segítséget kérned másoktól, akkor lehet, hogy azért van, mert megtapasztaltad gyerekkorodban, ahogy a szüleid elmulasztották a segítségnyújtást, amikor szükséged lett volna rá.
3. Irreálisan látod magad
Nehezen méred fel, hogy mire vagy képes, mik az erősségeid és gyengeségeid. Sőt azt sem tudod megfogalmazni magadnak, hogy mit szeretsz, mit akarsz elérni, mi az, ami számít és mi nem. Ha ezekkel a kérdésekkel küzdesz, az az egyik legbiztosabb jele a gyerekkori elhanyagolásnak, ami miatt nem ismered magad annyira, mint kellene.
4. Nem kegyelmezel magadnak
Sokkal keményebben bánsz saját magaddal, mint egy másik emberrel. Nem nagyon tudod másokkal megbeszélni a problémáidat, nem szívesen beszélsz a lelked legmélyében dúló viharokról.
5. Bűntudat, szégyen, hibáztatás és düh
Mind a négyet magad felé irányítod, nem kifelé. Olyan dolgok miatt szégyelled magad, amik miatt mások soha, mint például amiért vannak szükségleteid, hibázol vagy érzel.
6. Csődtömegnek érzed magad
Az a bizonyos valami nem stimmel érzés legbelül, hogy el van cseszve az életed, még akkor is, ha amúgy kívülről teljesen rendben van minden körülötted. Úgy érzed, nem vagy szerethető, különbözöl a többiektől, nem illesz sehova.
7. Nehezen fejezed ki az érzelmeidet
Nem tudsz megszólalni, ha ideges vagy, nem találod a szavakat, ha arról van szó, hogy el kellene mondanod, mit érzel. Gyakran nem érted, hogy az emberek miért úgy viselkednek, ahogy, nem tudod hova tenni az érzéseiket. Azok a szülők, akik nem reagálnak a gyerekük érzelmeire, azt a tudatalatti üzenetet küldik a gyereknek, hogy az érzései nem számítanak. Gyerekként ezzel úgy küzdesz meg, hogy elfojtod az érzelmeidet és megtartod magadnak, mert úgysem érdekel senkit otthon. Felnőttként aztán elvágva érzed magad az érzelmeidtől, pedig ezek vezethetnének, gazdagítanának, informálnának, ha hagynád, hogy eljussanak hozzád.
Ha magadra ismertél, akkor a jó hír az, hogy sosincs késő, mert ha felismered, hogy miért érzed magad ilyen bénultnak, akkor már van esély a gyógyulásra is, ha kell, akár szakember segítségével. Ne hagyd, hogy a gyerekkori elhanyagoltság határozza meg az egész életedet.
