Van, aki nem tartja az egész mikulásosdit, így nem is hiteti el a gyerekével, hogy a Télapó létezik. De valószínűleg többen vannak azok a családok, melyekben a gyerekek kész tényként tekintenek arra, hogy valahol, a messze távolban él a Mikulás, aki december 6-án éjszaka ellátogat mindenkihez, hogy ajándékot rakjon a csizmácskákba a gyerekek jó magaviseletéért, a kicsit engedetlenebbeknek meg virgácsot hoz.
De mi van akkor, amikor a gyerek már elérte azt a kort, amikor egyre több áruló jel hatására kételkedni kezd az egész históriában?
Ezt a kérdést járta körül néhány éve Martha Brockenbrough a New York Timesban. A nő kislánya egy ponton rájött az igazságra, mire az anya ezt a levelet írta neki:
Kedves Lucy,
köszönöm a leveledet! Nagyon jó kérdést tettél fel: „Te vagy a Télapó?”
Tudom, hogy régóta választ akartál kapni erre a kérdésre, és gondosan át kellett gondolnom, hogy mit válaszoljak.
A válasz: nem. Nem én vagyok a Mikulás. Ő nem létezik.
Én vagyok az, aki ajándékokkal tölti meg a harisnyádat, és én teszem karácsonykor is a fa alá azokat, ahogy az édesanyám is tette meg az övé, és így tovább (és igen, apa is segít ebben).
Elképzelem, ahogy egyszer te is ezt fogod tenni majd a te gyerekeidért és biztos vagyok benne, hogy téged is nagy örömmel tölt majd el, ahogy karácsonykor sprintelve futnak a fához, hogy kibontsák az ajándékaikat. Ettől persze nem leszel Mikulás. A Télapó mindenkinél nagyobb, a munkája pedig sokkal hosszabb ideig tart, mint bármelyikünk élete. Amit ő tesz, egyszerű, de erőteljes. Megtanítja, hogyan higgyenek a gyerekek valami olyanban, amit nem látnak vagy érinthetnek meg.
Ez egy nagy és fontos munka. Egész életed során szükséged lesz arra a képességre, hogy hinni tudj: magadban, a családodban, a barátaidban és a képességeidben. És néha olyanban is, amit nem tudsz egyértelműen látni vagy megfogni, mint a szerelem vagy a saját erőd, ami még a legsötétebb napjaidon is átsegít téged.
A Mikulás egy tanár, akinek az egyik tanítványa én vagyok, és most már te is tudod a titkot, hogyan mászik be karácsony estéjén a kéményeken át az otthonokba: azok segítségével, akiknek a szíve örömmel teli. Ilyen az apád vagy én, akik egy olyan munka elvégzésében segítenek a Télapónak, ami máshogy lehetetlen lenne.
Szóval nem én vagyok a Mikulás. A Télapó egy kicsit a szeretet, a mágia, a remény és a boldogság is egyben. Én a csapatában vagyok, és most már te is.