Nem tudom, miért, de hajlamos vagyok átvenni a környezetem rezgéseit, ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy menekülőre fogom, ha energiavámpírokat, gonosz boszorkányokat, és ki tudja, még milyen negatív lényeget szimatolok ki magam körül, és az sem véletlen, hogy a legjobban a gyerekek között érzem magam. Ők (még) jók, tiszták és rengeteg olyan tudás birtokában vannak, amit mi felnőttek rég kihajítottunk a kukába. Legutóbb hároméves unokaöcsém, Máté emlékeztetett ezekre.
1.) A legót nemcsak építeni, de lerombolni is jó
Felnőttként általában ahhoz szoktunk, hogy amit egyszer felépítünk, ahhoz utána már nem nagyon szeretünk nyúlni. Élvezzük, hogy elkészült, hogy felépítettük, hogy megsütöttük, kifőztük, egymásra raktuk, összeillesztettük – arra azonban a legritkább esetben sem gondolunk, hogy valamit leromboljunk. Nekem például meg sem fordult a fejemben, hogy a háromnegyed óra alatt, színek alapján szétválogatott, 2 méteres legótoronyt egyszerűen lebokszoljam, holott meglehetősen jó érzés törni-zúzni, a kockákat ezerfelé repíteni, picit rosszalkodni.
2.) A rollernek lelke van
A körülöttem fellelhető tárgyak 95 százalékára úgy gondolok, mint használati tárgyra, ami csak arra való, hogy engem szolgáljon – tegnap óta azonban tudom, hogy ez nem így van. A tárgyaknak is lelkük van, azokat kimondottan jó érzés megszemélyesíteni, elképzelni, hogy életünk élő mellékszereplői, „akiket” nemcsak nyűni, de szeretni is kell. Ennek oka egyszerű: szeretni jobb, mint használni. Ezért kell betakarni estére a rollert, megsimogatni a gereblyét, és köszönni a bejárati ajtónak.
3.) A kutyabejáró nemcsak kutyáknak való
Nem tudom meghatározni, hogy laza gyermekből mikor lesz merev felnőtt, de az biztos, hogy a gyerekek sokkal okosabban gondolkodnak. Míg számomra a házba való bejutásról egyszerre az ajtó ugrik be, addig Mátétól újra megtanultam, hogy sokkal viccesebb, ha a kutyabejáróval vagy az ablakkal próbálkozunk. Mert miért ne? Maximum nem vezet eredményre, de legalább nevettünk egy jót.
4.) Van olyan tűz, amit nem lehet eloltani
Mátétól tudom, hogy nem minden mesének kell jól végződnie, ha például tűzoltósat játszunk, igenis létezik olyan tűz, amit soha senki nem tud eloltani. Hiába minden erőfeszítés, a tűzoltó helikopter, a szupertömlő és az ezer tűzoltó, van olyan sztori, hogy végül a lángok nyernek – hiába vágyunk a happy endre.
fotó: Thinkstock
5.) A puding keksszel jó
Igaz, hogy szeretek enni, az azonban nem jelenti azt, hogy jól is csinálom. Például ha pudingot kapok desszertnek, nem jut eszembe lelassulni, elnémulni, minden kanálnyi falatot alaposan megízlelni, be-behunyni hozzá a szememet, ahogy arra sem gondolok, hogy minden kanál puha krémet egy mikroharapásnyi keksz kövesse, mert a lágy puding és a roppanós keksz találkozása tökéletes. Hány évet éltem le úgy, hogy erről fogalmam sem volt?!
6.) A kínai technó csúcs
Ami a zenei ízlésemet illeti, rengeteg műfajt szeretek, a technó azonban soha nem tartozott közéjük. Valamikor régen bemeséltem magamnak, hogy az béna, ráadásul fejfájásom lesz tőle. Pedig ez is marhaság, mert a megfelelő hozzáállással az elektromos kisautóba programozott kínai technó is egészen az extázisig tud vinni, ehhez pedig nem kell más, mint tíz perc ugrálás, forgás, szédülés és hangos kacaj.
7.) Nem kell mindig mosolyogni!
Attól, hogy az ember gyerek, még nem kell mindig, minden élethelyzetben kedvesnek lennie. Sőt lehet kimondottan rideg is, ha épp úgy tartja kedve. A hároméves Máté is abban a korban van, amikor magasról tesz arra, hogy mit várnak el tőle, és pláne, hogy mit gondolnak róla. Hároméves lelkében még a helyükön vannak a dolgok – és nem gondol arra, hogy a felnőttek a szeretetet szeretik feltételekhez kötni. Neki még belefér az olyan mondat, hogy „Menj haza! Nem akarom, hogy itt legyél!”
8.) Jogomban áll bármikor meggondolni magam!
Akinek gyereke van, tudja, milyen az, amikor szeretett törpéje berendelni a májkrémes kenyeret, mert ő csak azt hajlandó enni, de persze az pont nincs otthon. Nincs mit tenni, anya leszalad a boltba, ínyenc májast meg puha kiflit vásárol, és amikor tálcán kínálja, fiacskája fintorog egy nagyot, és már nem kéri. A tizedik ilyen eset után értettem meg Máté üzenetét, jogában áll meggondolnia magát – maximum éhes marad.
