A 8 éves Sofia egészen kicsi korától kezdve lelkes állatbarát. Közelségük és szeretetük mindig is természetes volt a kislány számára, mert édesanyja is egy menhelyen dolgozik, és amelyik jószágon csak segíteni tud, megteszi.
Sofia még mindig túl fiatal ahhoz, hogy hivatalosan is önkéntesnek jelentkezhessen édesanyja munkahelyén, így addig azokról az állatokról gondoskodik, akiket anyja befogad saját magukhoz. A család különböző kutyákat és macskákat vett magához, akiknek orvosi problémáik vannak, vagy nem tudta az anyjuk táplálni őket. Sofia úgy bánik ezekkel az állatokkal, mintha csak a testvérei lennének.
Eteti őket,
felolvas nekik,
gyengéd velük.
Olykor még együtt is alszik az állatokkal.
Anyja szerint lánya és az állatok között valami olyan különleges kapcsolat van, amit elképesztőnek tart. „Megértik egymást, az állatok reagálnak a lányomra, de amitől elolvad a szívem, az a mérhetetlen empátia, amivel Sofia ezek iránt a jószágok iránt viseltetik. Büszke anya vagyok.”