„Fiatalok, ne higgyetek a külsőségeknek!” – így néz ki a szerelem pár évtized után

Olyan jó lenne azzal a túlidealizált képpel leszámolni, hogy a szerelem egy állandó és örökre változatlan érzés, ami abban nyilvánul meg, hogy húsz év házasság után is azonnal letépnéd a ruhát a párodról minden este, amint hazaér – éppen úgy, ahogy az kapcsolatotok hajnalán volt jellemző. Persze, ezt most direkt sarkítottam kicsit, de tapasztalataim szerint tényleg vannak – méghozzá elég sokan – fiatalok, akik abban a hitben ringatják magukat, hogy a szerelem bizony egy ezer fokon lángoló dolog sok év múltán is, és ha valaki mellett azt tapasztalják, hogy egy idő után csendesednek az érzelmek, akkor inkább továbbállnak, mert hát nyilván ez csak azt jelentheti, hogy nem ő a Nagy Ő, keressük hát akkor a hozzánk passzoló kicsi legótéglát szorgalmasan tovább.

Egy régi barátnőm konkrétan úgy fogalmazta ezt meg: én nem állok senki olyannal az anyakönyvvezető elé, akinek a csókjától nem lesz minden alkalommal nedves a bugyim még évek múltán is.

Hát, nem is állt oda senkivel, és már nem is nagyon hisz benne, hogy valaha fog.

Az igazi szerelem mibenlétét én teljesen másképp képzelem. És nyilván a dolog elválaszthatatlan a szexualitástól, de azért ne becsüljük alá azt a szelídebb, ugyanakkor mélyebb érzést se, amilyenné évtizedek elteltével szelídül egy kapcsolat.

Időskori szerelem – “Ha valaki megtetszik, a ráncaim kisimulnak”

Volán-busszal járni azért nagyszerű dolog, mert kész társadalomtudományi trip az a jó pár perc, amit a rendszeres utastársakkal összezárva tölt az ember. Persze, tud ez rendkívül terhes és idegesítő is lenni a rosszabb napokon, viszont előfordul, hogy igazán szívmelengető jelenetek tanúi lehetünk. Reggelente rendszerint együtt szoktam közlekedni egy 60 körüli szikár, elegáns, körszakállas úrral. Mindketten a végállomáson szállunk fel, amikor a megállóban összetalálkozunk, köszönünk is halkan, aztán én általában a telefonomba mélyedve szobrozok tovább, ő viszont mosolyogva integet az ablakban álló feleségének, és kézzel-lábbal még pici kis párbeszédeket is folytatnak, amíg be nem gördül a busz. Aztán felszállunk, a busz ablakából még dob egy diszkrét puszit az úr, és már gurulunk is szépen Budapest irányába.

Sokszor eszembe jut ilyenkor a nagypapám, aki minden alkalommal, ha a nagymamámmal utaztak valahova, mihelyt elindult velük a jármű, huncutul benyúlt a mellső zsebébe, és előhúzott valami kis apróságot, amit tudta, hogy szeret a nagyi: hol egy tejkaramellát, hol egy dianás cukrot vagy éppen egy Negrót. Nagyanyám meg lehetett bármilyen morcos éppen, ezektől a pillanatoktól nem tudott nem ellágyulni.

De említhetném a szüleim kis szertartásait is. Régen anyu, amikor délutános volt, indulás előtt indig hazatelefonált a munkahelyéről. Apám pedig pontosan egy óra múlva odakocogott a fürdőszobába, és megengedte a vizet, hogy mire anya cirka 10 perc múlva hazaér, már bele is merülhessen az illatos habokba. És bármilyen rossz napja volt, ezért a gesztusért mindig nagyon hálás volt anyám.

És remekül illik ebbe a mintába az a történet is, amely egy pár héttel ezelőtt járt be nagy utat az interneten. A sztorit Amy Betters-Midtvedt osztotta meg a Facebookon, aki ötgyermekes anya, és a Hiding in the Closet with Coffe (Amikor a ruhásszekrénybe rejtőzöl a kávéddal) című blog szerzője.

„Figyelem, fiatalok! Így néz ki egy csillogó vértezetű, igazi 40 pluszos lovag” – ezzel a felütéssel posztolt egy fotót a férjéről, aki a képen épp a pénztárcájával a kezében toppan be egy üzletbe.

Történt ugyanis, hogy Amy elugrott bevásárolni, a pénztárnál azonban észrevette, hogy nincs meg a tárcája, úgyhogy tehetetlenül állt ott a tele bevásárlókocsival. És mit tett a férje, amikor felhívta? Gondolkodás nélkül elugrott a munkahelyéről, hogy segítsen neki.

„Lehet, hogy a képen nem látszik, de mosolygott rám, ahogy belépett az üzletbe. Igen, el kellett jönnie a munkából miattam, ami nyilván nyűg, ő mégis mosolygott. És nem szitkozódott, csak annyit mondott: nem kellett volna bevásárolnod, hiszen mondtam, hogy a héten megcsinálom én.”

Látjátok, fiatalok. Ilyen az igaz szerelem idősebb korban, ennyire nevetségesen egyszerű. Ne higgyetek a látványos gesztusoknak, arra figyeljetek, hogyan bánik veletek a párotok, amikor az Instagram éppen nem néz oda. Azok az igazán őszinte jelenetek. Azt a férfit érdemes választani, akinek nem ciki nyilvánosan cipelni a dög nehéz virágos hátizsákodat, mert ő lesz az, aki majd negyven pluszos apukaként mosolyogva toppan be a boltba, hogy kisegítsen egy kellemetlen helyzetben.

Az eredmény: 21 ezer megosztás és 28 ezer like. Van még kérdés?