Az argentin katonai diktatúra alatt, 1976 decemberében rabolták el Violeta Graciela Ortolani aktivistát, aki ekkor épp gyermeket várt szintén aktivistaként tevékenykedő párjától, Edgardo Roberto Garniertől. A férfit 1977 februárjában szintén elrabolták. Egyikük sem került elő többé, ahogy azt sem lehetett tudni, hogy mi történt a babájukkal.
Egy Adriana nevű, 40 éves nő a szülei halála után tudta meg, hogy nem annak a párnak a vér szerinti gyermeke, akik felnevelték őt. Tudni akarta, kik a biológiai szülei, és felmerült benne, hogy ő lehet az aktivista pár elveszett lánya.
A Buenos Aires-i Plaza de Mayo Nagymamái nevű szervezet évtizedek óta keresteti azt a mintegy 500 személyt, akiket kisbabaként szakítottak el politikai fogoly szüleiktől a diktatúra idején, majd örökbefogadó családoknál nőttek fel. Ezt a szervezetet kereste fel Adriana is. A DNS-tesztek 4 hónapot vettek igénybe, végül néhány napja a nő telefonhívást kapott: közölték vele, hogy a feltételezése helytálló, a vér szerinti szülei valóban Ortolani és Garnier.
A nő egy sajtótájékoztatón találkozhatott először néhány vérrokonával, többek között a nagynénjével. Életben van még a nagymamája is, aki az eseményen ugyan nem tudott részt venni, de vele is beszélt már telefonon.
A Plaza de Mayo Nagymamái eddig 126, egykor illegálisan adoptált gyermeket találtak meg.
