Ha azt mondom, bevásárlás, egy csomó embert kiver a víz – köztük engem is. Ha pedig azt mondom: karácsonyi bevásárlás, akkor már érzem is azt a nyugtalanító bizsergést, ami tarkótájékon indul, majd végigfut a gerincem mentén egészen a kis lábujjamig, merő lúdbőrbe borítva az egész testemet. A hétvégi bevásárlás főleg így, az ünnepekhez közeledve kész rémálom, de hát felnőtt emberek vagyunk, igyekszünk civilizáltan viselkedve túlélni. A gyerekek azonban még őszinte emberkék, ők nem palástolják az érzelmeiket, és változatos ugyanakkor rém vicces módokon adják tudtunkra, hogy hagyjuk a fenébe a bevásárlókocsi tologatást, hát mennyire unalmas már ez az egész. A következő képek főszereplői egytől egyig az érzelemkifejezés nagymesterei.
A kín első tünetei 5 percen belül jelentkeznek,
a tizedik perc után az ember már a túlélésért küzd.
„Valaki mentsen meg!”
Aztán szép csendben feladja,
egyszerűen kidől,
vagy megpróbál kámforrá válni,
több-kevesebb sikerrel.
A lányok valamivel tovább bírják,
de végül ők is belátják,
hogy a bevásárlás szívás.
(via)
