Az alábbi cikkeink mind arról szólnak, hogy hatvan felett sem kell feltétlenül begubóznunk, és bizony öregen is lehetünk fiatalosak. Ezek a nagypapik és nagymamik 2017-ben megmutatták, hogy nem ismernek lehetetlent.
Egyik kedvenc történetünk idén egy jó karban lévő nagymamáról szólt, aki a családjával sétált a folyóparton, amikor egyszer csak észrevette, hogy a folyó túlpartján egy juh beszorult, és ha ott hagyják, jó eséllyel hamarosan elpusztul. A nagyi nem az állatmentők számát csörgette meg, hanem nem törődve azzal, hogy vizes lesz, beugrott a folyóba, átment a túlpartra, és bár a birka meglepően nehéznek bizonyult, ő addig tologatta, míg sikerült az állatnak kiszabadulnia. Egy igazi hőst az életkora sosem állíthat meg.
Imádtuk idén azt a szuper fej nagypapát is, aki szeretne lépést tartani az unokáival, és emotikonokkal kommunikálni velük online pókerezés közben. Mivel képtelen megjegyezni a különféle emojiket, igazi old school módszerrel egy papírlapra rajzolta őket, és felragasztotta a számítógépe mellé, hogy biztosan mindig a megfelelő emojit használja a vagány nagypapa.
Lyn Dellavedova egy Ausztráliában élő nagymama, aki soha életében nem sportolt, és még csak nem is táncolt, amikor az ötvenes évei második felében a fejébe vette, hogy megtanul rúdtáncolni. Most 63 éves, és valósággal összenőtt a rúdjával, a rúdtánc nemcsak hobbivá, hanem szenvedéllyé is vált az életében. Tudásával az egész családját lenyűgözte, és még hetvenévesen is szeretne rúdtáncolni. Hát nem vagány?
A Redditen kezdett el terjedni annak a nagypapának a története, aki természetesnek vette, hogy a lányunokája lányos játékokat szeretne vele játszani, így nem esett nehezére végtelen türelemmel viselni, míg az unokája kifesti a körmeit. Rózsaszínre. Így kell ezt csinálni.
A következő nagyiért nem kell tengereket átutaznunk, hiszen itt él a szomszédban, Csehországban. Agnes Kasparkova alaposan meghazudtolja, hogy már betöltötte a kilencvenet, hiszen nem egy hintaszékbe üldögél egész nap, bámulva a tévét, hanem a faluja házait díszítgeti morva mintákkal. Fő művének a falu templomát tekinti, és le kell borulnunk a szorgalma és a kreativitása előtt.
Az év egyik legmeghatóbb sztorija az egykori egyetemi oktatóhoz, David Deutschmanhoz kötődik, aki a kórházban megkérdezte, milyen önkéntes munkát tudna végezni, és elvezették őket a koraszülött babák osztályára, ahol a férfi órák hosszat azokat a babákat ölelgeti, akivel a szüleik épp nem tudnak ott lenni. „Néha lehánynak, néha lepisilnek, de attól még nagyszerű dolog ez” – meséli, és az internet teljesen odáig van érte.
Az év egyik legviccesebb sztoriját egy nagymama szállította Kansasból, aki megengedte, hogy a környék kóbor macskái rendszeresen nála aludjanak. Már ez is micsoda jófejség, ám a dolgot csak tetézi, amikor az unokája észrevette, hogy az egyik rendszeres látogatója nem macska, hanem egy oposszum. A rosszul látó nagyit először sokkolta a hír, de ettől még a későbbiekben is szívesen látta az időközben Tetének elnevezett oposszumot a macskahoteljében.
Végezetül pedig itt van a tavasszal nagy sikert arató válogatásunk azokról a nagypapákról, akik ezerszer menőbbek annál, mint mi valaha is leszünk. Kedvencünk a Leia hercegnőnek beöltöző nagyfater, a motorosok között feszítő öregtől pedig öt percig tartó röhögőgörcsünk támadt. Hajrá, nagypapák!
