Emlékszem, amikor kislány voltam, minden karácsonyra kistestvért kértem – ahogy az más egykékkel is lenni szokott. Az okok közül előkelő helyen szerepelt az, hogy nem nagyon voltak gyerekek a környezetemben, akikkel játszhattam volna, mindig a felnőttek körül sertepertéltem. Persze ennek is megvoltak az előnyei: 9 évesen például már egészen finom rántottákat készítettem, de utólag visszagondolva azért jobb lett volna, ha inkább társasozással meg legózással töltöm a napjaimat akkoriban.
Végül aztán nem született kistesóm, de arra pontosan emlékszem, amikor egy gyerekkori barátnőmnek megérkezett az öccse. Amikor kérdeztem tőle, hogy és milyen a baba, megvonta a vállát és annyit mondott: „Pont mint egy béka. Csak jobb illata van.”
A most következő idézeteket a Whisper gyűjtötte össze. Gyerekektől mondták, amikor életükben először találkoztak a kistestvérükkel. Csodálatosan őszinte gondolatok következnek.
„Tegyétek. Vissza. MOST!”
„Akkor most már visszaviszitek a kórházba?”
„És visszavinni a postás fogja majd?”
„Amikor az ikreim megszülettek, a lányom rám nézett és azt mondta: nem tudom elhinni, hogy ezt szándékosan csináltad!”
„Szorosan be voltam bugyolálva, ezért a bátyám megkérdezte: és lába is van? Nem hitte el, hogy igen, amíg ki nem csomagoltak a szüleim a pólyából.”
„A nővérem első kérdése az volt, játszhat-e velem teadélutánost. Amikor a szüleim azt mondták nem, azt felete: akkor dobjátok ki! Ma már szeretjük egymást. Többnyire…”
„A bátyám első kérdése ez volt: Szia! Mizu?”
„Betehetem a Barbie házamba a többi babám közé?”
„Amikor anya megmutatta az öcsémet, azt mondtam: Oké. Akkor most már kaphatok szőlőt? Nem volt különösebben lenyűgözve.”
„Amikor megmutatta anyám a testvéremet, megkérdeztem, hogy meddig marad? Azt hittem, csak látogatóba jött egy hétre vagy ilyesmi.”
„Keservesen sírtam, és megkérdeztem anyut, tudja-e, mi az az óvszer.”
„Amikor megszülettem, az akkor 2 éves bátyám rám nézett és azt mondta: Jaj, mami, most nézd meg, mit csináltál!”
„Négyéves voltam, amikor az öcsém megszületett. Állítólag ültem a kórház folyosóján, fogtam a fejem és azt mondtam: Ne szóljatok hozzám, fáradt vagyok!”
„Kétéves voltam a húgom születésekor, és amikor megmutatták, egyből meg akartam fojtani. Nyugi, köszöni jól van.”
„Ki voltam borulva, mert a szüleim nem voltak hajlandóak Yuginak elnevezni az öcsémet. Hatéves voltam akkor.”
„A bátyám rám nézett és azt mondta: Nem kaphatnék inkább egy kiskutyát? 16 éves volt egyébként…”
