A könyvek és az interneten fellelhető cikkek olykor egészen más oldalról közelítik meg a témát, ám egyvalamiben a sokat látott pszichológus, a saját tapasztalatait megosztó Facebook-szuperanya és az évtizedes múlttal rendelkező tanár is egyetért: gyermekünknek csak úgy taníthatjuk meg, hogyan lehet belőle boldog ember, ha mi magunk jó példával járunk előtte.
Ideiglenes vs. tartós boldogság
2007 telén az amerikai pszichológus, Maureen Healy a Himalája indiai lábainál fekvő Dharamsalába utazott. Azért repülte át a fél világot, mert kíváncsi volt arra, vajon honnan jön az az elképesztő belső erő, amit az itt élő tibeti ismerősei és azok gyerekei is szinte kivétel nélkül sugároznak, és amit a nyugati világban csak kevés embernél tapasztalhatunk. Mit tudnak ők, amit mi nem? S vajon mindez genetikai adottság, vagy bárki elérheti ezt a belülről fakadó derűt és boldogságot?
Mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy boldogság és boldogság között is van különbség – írja Healy a Neveljünk boldog gyermeket című könyvében, melyben a tibeti közösségben szerzett tapasztalatairól ír. A nyugati világban élő emberek többsége számára a boldogság azt az állapotot jelenti, amikor külső dolgoktól várjuk, hogy boldoggá tegyenek bennünket. Egy szép ruhától, egy kedves férjtől vagy épp egy csillogó Porschétól.
De a boldogságnak létezik egy mélyebb szintje, a tartós boldogság állapota, amely a külső tényezőktől független. Amikor derűsek tudunk maradni akkor is, ha már egy órája ülünk a dugóban, vagy a csőtörés kellős közepén hiába várjuk, hogy megérkezzen a szerelő. Ehhez pedig az kell, hogy megteremtsük magunkban azt a belső erőt vagy belső önbizalmat, amit Healy is látott a tibetiekben, és amit – persze nem egyik napról a másikra – bárki elsajátíthat. Nekünk, szülőknek azt kell megtanítanunk a gyerekeknek is, hogy minden körülmények között higgyenek magukban és abban, hogy az erő és a végtelen lehetőség ott lakozik bennük. Ha ez sikerül, egy boldog élet alapjait is megteremtettük.
A kudarc újabb lehetőségekhez vezet
Nyolcadikos voltam, mikor nagy reményekkel Szolnok két legjobb gimnáziumába felvételiztem. Egyikbe sem vettek fel, és ettől mélységesen elkeseredtem. Akkor még nem tudtam, ha mindez nem így alakul, sosem kerülök egy kollégiumi szobába azokkal a lányokkal, akik ma, 25 évvel később is a legjobb barátnőim. Ma már tudom, attól még, hogy valami nem sikerül, nem dől össze a világ, csak valahol máshol, más formában új lehetőségek nyílnak számunkra.
Payne szerint sem a sok ajándék, sem a túl sok lehetőség nem teszi boldogabbá a gyerekeket (Fotó: Getty Images)
A boldogsághoz vezető úton a gyerekeknek többek között azt is meg kell tanulniuk, hogy az életben felbukkanó nehézségektől, kihívásoktól ne ijedjenek meg, inkább lehetőségként tekintsenek rájuk. A gyerekek a hibáik révén szerezhetnek tapasztalatokat és tanulhatnak meg olyan problémamegoldási stratégiákat, amelyek a későbbi sikerek eléréséhez elengedhetetlenek lesznek, nem beszélve arról, hogy minden egyes alkalom, amikor farkasszemet néznek egy problémával, tovább erősíti a belső önbizalmukat.
Az önzetlen segítség boldogabbá tesz
Bethany Hamilton ígéretes amerikai szörftehetség volt, mikor 2003-ban szörfözés közben, Hawaii partjainál megtámadta egy cápa. A támadást túlélte, de bal karját elvesztette. Akkor volt 13 éves. Az elkövetkező időszakban Bethany hihetetlen erőről tett tanúbizonyságot, már egy hónappal később újra szörfdeszkára állt, később bajnokságokat nyert. Emellett új alapokra is helyezte az életét is, és rájött, hogy példájával szeretne másoknak is erőt és hitet adni. S miközben másokon segített, ez az ő belső erejére is visszahatott, ennek is köszönhető, hogy egy ilyen tragikus esemény után fel tudott állni, és ma már boldog családanya lehet.
Ha segítünk másokon, az bennünket is jó érzéssel tölt el, és ettől boldogabbnak is érezzük magunkat. Ezt már a kicsi gyerekek is megtapasztalhatják: egy szomorú barátnak kölcsönadott plüssmackó, egy kedves szó csodákra lehet képes. A nagyobbakat ösztönözzük arra, hogy vállaljanak önkéntes munkát, de a legjobb, ha mi magunk is velük tartunk, ezzel nemcsak példát mutatunk, de még minőségi időt is együtt tölthetünk a kamaszokkal.
Egyszerűbb gyerekszoba, boldogabb gyermekkor
Kim John Payne-től, a neves pszichológustól, az Egyszerűbb gyermekkor című bestseller szerzőjétől egy család hatéves lányuk miatt kért segítséget. A kis Carla egy ideje kezelhetetlenül viselkedett a szüleivel, akik pár hónappal későbbre várták második gyermeküket. Carla hisztis volt, az oviban verekedett, ha valami nem úgy történt, ahogy ő akarta, teljesen kiborult, a kis testvérnek pedig egyáltalán nem örült. Miután feltérképezte a problémát, Payne nemcsak azt tanácsolta az elfoglalt szülőknek, hogy teremtsenek helyet egymás számára túlzsúfolt otthonukban, de szoros időrendjükben és a szívükben is. Arra kérte őket, hogy ne csak a lakásban próbáljanak rendet teremteni, hanem a napirendjükben is; legyenek fix programpontok, közös étkezések, rituálék.
Az állandóság és következetesség szigetei egy rendben levő világ képét mutatják a gyereknek; ezeken megpihenhet, és átadhatja magát a játéknak és a képzeletnek.
Payne szerint – bár sok szülő tévesen úgy hiszi – sem a sok ajándék, sem a túl sok lehetőség nem teszi boldogabbá a gyerekeket. A túl sok választási lehetőség felesleges terhet tesz a nyakukba, ha pedig mindig mindent megkapnak, előbb-utóbb az „egyre több és több” sem fogja boldogsággal eltölteni őket, mert mindig az lebeg a szemük előtt, ha eddig mindent megkaptak, mi az, amit ezután még megkaphatnának.
Boldog szülőnek lehet boldog gyereke
Nemrégiben megdöbbenve tapasztaltam, hogy hároméves gyermekem, miközben épp sokadik nekifutásra sem sikerült boldogulnia a kirakóval, elkezdte csapkodni azt, és közben mérgesen morgott magában. Kísértetiesen ismerős volt a szituáció, a szavak pedig ugyanazok voltak, amiket én is szoktam ismételgetni magamban, mikor épp rossz passzban vagyok, vagy nem sikerül valami.
Elszégyelltem magam, mert ha valamit, hát ezt biztosan nem szeretném, hogy megtanulja tőlem. A tartós boldogsághoz vezető út fontos állomása, hogy megtanítsuk gyerekeinknek, hogyan reagáljanak nyugodtan az élet dolgaira. Ha nyugodtak maradunk, nem engedünk teret a negatív érzelmeinknek, a dühnek, a haragnak, az elkeseredettségnek, sokkal jobb döntéseket is tudunk hozni.
Úgyhogy most én magam is tanulom ezt, és ahelyett, hogy kifakadnék újra és újra, amiért megint rendetlenség van, inkább veszek néhány mély lélegzetet, és ha kisfiam lefeküdt, higgadtan elpakolok egyedül. És tudom, hogy ez így nem helyes, de ilyenkor megpróbálok úgy tekinteni magamra, mint az egyszeri holland anya, aki tisztában van vele, hogy nem tökéletes, de ettől még remekül érzi magát, és akinek pár éve már papírja is van arról, hogy a világ legboldogabb gyerekeit neveli.
Két anyuka nemrégiben könyvet is írt a holland gyereknevelésről, melynek egyik alapvetése szerintük az, hogy csak a boldog szülőknek lehet boldog gyerekük.
A holland szülők reálisan látják saját »szülőségüket«, és elfogadják, hogy ők maguk és a gyerekeik messze nem tökéletesek. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne küzdenének meg ők is a mindennapok zűrzavarával, de mivel sokkal inkább megengedőek saját tökéletlenségükkel és hibáikkal szemben, képesek arra, hogy élvezzék a szülői létet.
