Teljes rejtély, de mégis így van, egyre több olyan történet kerül a szemem elé, ami arról szól, hogy az exférj vagy exfeleség megszállottan követi az elvált társát, vagy kötekedik vele minden apróság miatt. Mire jó ez? Ahelyett, hogy örülnének, hogy megszabadultak egymástól, hiszen végül is, ez a válás lényege ugyebár, hogy már nem bírták egymást nézni, nem akartak együtt élni, és tudni a másikról. Jó, hát ott vannak a közös gyerekek, tehát muszáj kapcsolatban maradni, de ettől még nyugodtan békén lehetne hagyni a másikat.
Ez nem férfi vagy nő kérdés, sajnos mindkét nem ugyanolyan ludas ebben a dologban, úgy tűnik, egyik sem okosabb a másiknál. Egy anya és egy apa mesélte el, milyen zaklatásokat kellett kiállnia az exétől a válás után.
Andrea nem tehetett egy lépést sem a gyerekekkel anélkül, hogy az exférj ne akart volna beleszólni az életébe.
„Amikor elköltözött, már elkezdte a kötekedést, pedig nem is miattam váltunk el, hanem ő csalt meg, és összeköltözött a szeretőjével. Tehát még arra sem tudom fogni, hogy azért volt velem ellenséges, mert megsértettem volna a férfiúi büszkeségét. Két gyerekünk van, a legkisebb akkor volt még csak másfél éves, a nagyobb is középsős volt csupán, úgyhogy nem volt leányálom hirtelen egyedülálló anyaként helyt állni, így meg pláne, hogy még meg is nehezítette az exem a dolgomat. Egyfolytában a nyakamban lihegett, főleg a gyerektartás miatt, hogy adjak mindenről számlát, és majd ő csak az alapján fizet, mert szerinte tuti nem kerül két gyerek havi 40 ezer forintba.
Aztán a láthatásokkal variált, sosem volt jó neki a kijelölt nap, és én voltam a rugalmatlan, mert nem ültünk itthon mindig haptákban, hogy ő mikor gondolja úgy, hogy feltűnik nálunk. Rengetegszer előfordult, hogy váratlanul becsöngetett, hogy ellenőrizze, fel vannak-e öltöztetve a gyerekek rendesen – nem is értem, ezt honnan vette, miért ne lettek volna felöltöztetve –, és persze minden közösségi oldalon követett, majd beszólt, ha látta, hogy valahova elmentem, vagy közös programot csináltunk barátokkal.
Kénytelen voltam mindenhol letiltani, mert állandóan elhordott mindennek, leginkább felelőtlen anya voltam, olyan kis hülyeségek miatt, mint amikor a gyerekekkel együtt elmentünk egy étterembe. És persze ilyenkor jött azzal a dumával is, hogy tessék, erre megy el a gyerektartás, hogy én éttermekben egyek, és nem főzök a gyerekeimre.
Kimerítő volt, hogy szabályosan üldözött a válás után, úgy éreztem, folyton védekeznem kell, miközben semmi mást nem csináltam, csak éltem tovább az életemet nélküle. Nem értem, miért nem az új barátnőjével foglalkozott, miért utánam nyomozott. Szerencsére már lehiggadt, de kellett hozzá 5 év, hogy békén hagyjon.”
Részlet a Válás című sorozatból
Péterre exfelesége annyira haragudott, hogy ahol tudott, keresztbe tett neki.
„Kicsit megőrült az exfeleségem a válás után, legalábbis nem tudom mással magyarázni, hogy ennyire kifordult önmagából. Azt hittem, nálunk sikerülni fog a válás szépen és békében, mert semmi nagy dráma nem volt körülöttünk, nem csalt meg senki senkit, és nem is nagyon veszekedtünk, csak megbeszéltük, hogy már nem akarunk együtt élni. Mégis, onnantól kezdve, hogy elköltöztem, folyamatosan zaklatni kezdett.
Leginkább Facebookon és Instagramon leskelődött, amint kiraktam egy képet, rögtön jött sms tőle, hogy hol vagyok, kivel vagyok, és milyen mocsok vagyok, hogy nem a gyerekeimmel foglalkozom inkább. Pedig amúgy rendesen tartottam magam a láthatásokhoz, becsülettel fizettem a gyerektartást is, nem értem máig, hogy mi volt a problémája tulajdonképpen.
Aztán elkezdte azt játszani, hogy lemondta a láthatásokat folyamatosan, mindenféle kitalált indokkal, és nem is ajánlott helyette pótlást. Fél évig könyörögtem neki, hogy ne csinálja ezt, szeretnék a gyerekeimmel találkozni, de hiába. Végül ügyvédhez fordultam, mert már nem volt semmi más eszköz a kezemben. Két felszólító levelet is írt neki az ügyvéd, az hatott az exemre azután, hogy az egyik levélben leírta, hogy a következő lépés a gyámügy lesz, aztán a bíróság. Azóta normálisan látogathatom a gyerekeimet, bár a viszonyunk az exfeleségemmel nem rendeződött, úgy kezel, mintha tönkretettem volna az életét.”
Semmi értelme pedig egymást a válás után sárral dobálni és megkeseríteni a másik életét. Csak annyit kellene ilyenkor elfogadni, hogy ami volt, az elmúlt, és hogy épp azért váltunk el, mert már nem volt jó együtt. Minek is folytatnánk a különköltözés után is még a harcokat, amikor végre már nem kötelező a másik arcát nézni mindennap? A legfontosabb üzenet ennyi lenne mindenkinek, aki szakít, válik, különköltözik: élni és élni hagyni.
