Az 1900-as évek elején bukkantak Németországban a régészek arra a különleges sírra, amely egy nő és egy férfi csontváza mellett egy kutyáét is rejtette. A közelmúltban a kutya maradványait újra megvizsgálták, és kiderült, ezt a 14 ezer évvel ezelőtt élt ebet gazdái nagyon szerették.
Luc Janssens egyszerre régész és végzett állatorvos, ő vizsgálta meg a prehisztorikus négylábú megmaradt csontozatát. Kiderítette, hogy alig féléves kutyusról van szó, amely a kezelés nélkül halálos szopornyicavírust kapta el. Ennek tipikus tünete a magas láz, levertség, étvágytalanság, hányás, hasmenés, és a kutató szerint ennél a kutyusnál több súlyos hulláma is volt a betegségnek, mielőtt kimúlt volna.
Janssens szerint mielőtt a kutya elpusztult, utolsó heteiben intenzíven és hosszan gondozták, ápolták: etették-itatták, melegen és tisztán tartották – máskülönben már hamarabb elpusztult volna.
A kutatók máig vitatkoznak azon, hogy mikor és hol történt a kutyák háziasítása, mint ahogy az is vita tárgyát képezi, hogy miért tette ezt az ember. A lehetséges okok között rendre felmerül a vadászat, pásztorkodás és az őrzés, ám ez a sír másról is árulkodik.
Ezt a fiatal kutyus a történelem első ismert háziállata, amelyet valakik valószínűleg szerettek és meggyászoltak.
