A házasság nem feltétlenül ment meg a magánytól, hiába gondoljuk azt, hogy akkor nem leszünk egyedül, ha van férj, aki mellett lefeküdhetünk az ágyba esténként. A magány érzése ugyanis nem arról szól, hogy fizikailag együtt vagyunk-e valakivel, hanem arról, hogy az érzelmi szükségleteinket mennyire érezzük kielégítve.
A házasságba lassan kúszik be a magány, ahogy egyre inkább eltávolodsz a párodtól, napról napra.
A napok évekké állnak össze, míg eljuthattok odáig, hogy már nincsenek közös érdeklődési területek, célok, nem mentek együtt sehová, a beszélgetések pedig korlátozódnak a hétköznapi történések köré, mint hogy ki fizette be a számlákat, és hogy venni kell tejet a boltban hazafelé. Vagy ha már gyerek is van, akkor a körülötte felmerülő problémák és teendők teszik ki az összes témát köztetek. Érzelmileg távol érzed magad a párodtól, esténként, ha van szabadidőtök már azt sem töltitek együtt.
Adrienn pont ilyen társas magányban él, de nem mer változtatni, mert ironikus módon pont az egyedülléttől fél.
„Volt egy hosszabb időszak az életemben, amikor szingliként éltem, azt hittem, azzal letudtam a magányt. Számtalan éjszakát sírtam akkor végig, hogy nekem nincs senkim és egyedül fogok meghalni, miközben a macskáim lerágják majd a lábujjamat. Aztán megismerkedtem a férjemmel, amit egy csodaként éltem meg, repkedtem a boldogságtól, amikor egy év járás után megkérte a kezem, és tündérmesének éreztem az életemet az oltár előtt. Minden rendben volt a házasságunkban, jól passzoltunk egymáshoz, éreztük a másik minden rezdülését, soha nem voltam még ilyen közel senkihez.
Egy évvel az esküvőnk után megszületett Misi, aki az életünk értelme lett. Nem a gyerek hibája természetesen, hogy mi eltávolodtunk egymástól, de tény, hogy akkor kezdődött, onnantól fokozatosan leépült köztünk a kapcsolat. Még csak kétéves a gyermekünk, de már ott tartunk a férjemmel, hogy alig szólunk egymáshoz, azt is csak akkor, ha valami elintéznivaló van.
Olyan, mintha jégfal lenne köztünk, már egy éve nem is feküdtünk le egymással, egyszerűen nincs hozzá egyikünknek sem kedve. Esténként, mikor Misit letesszük aludni, mindig elönt a végtelen magány érzése. A férjem csak ül a gépe előtt, játszik vagy sorozatot néz, engem nem hív, hogy nézzem vele, én meg nézem a tévét, vagy főzök másnapra. Fojtogató üresség van köztünk, ami nagyon fáj.
Nem merek szólni, nem akarom, hogy úgy érezze, hibáztatom vagy követelőzöm, mert akkor még a végén elhagyna, és persze rettegek tőle, hogy újra szingli legyek, ráadásul most már gyerekkel nem ugrálok olyan könnyedén, mint régen.”
Az érzelmi eltávolodás nem visszafordíthatatlan, a kötődés helyreállítható, úgy kell rá gondolni a szakemberek szerint, mint egy izomra, amit régen használtál.
Edzéssel, azaz ebben az esetben közös munkával helyreállítható két ember között az intimitás. Türelem kell hozzá és együttműködés, úgyhogy Adrienn megoldása, hogy az egyedülléttől való félelmében inkább nem mond semmit, biztos, hogy nem segít a helyzeten.
Guy Winch pszichológus a következő tanácsokat adja mindenkinek, aki magányosnak érzi magát a házasságában.
1. Tedd meg az első lépést.
Ha magányos vagy, akkor valószínűleg a párod is egyedül érzi magát. Az érzelmi eltávolodás lebéníthat és csapdában érezheted magad, aminek az egyik legjobb ellenszere, ha megteszed az első lépést és beszélgetést kezdeményezel. Kérdezd olyan témákról a párodat, amikről tudod, hogy érdeklik, és tényleg figyelj a válaszaira. Ne várd el, hogy vissza is kérdezzen egyből, idő kell hozzá, hogy megváltozzanak a kialakult szokások, de ha elkezdesz felé jóindulatú gesztusokat tenni, akkor viszonozni fogja nemsokára.
2. Legyenek közös élményeitek.
Ha az a helyzet, mint Adriennéknél, hogy a férjed nézi a sorozatait esténként, akkor ülj mellé és mondd neki, hogy te is szeretnéd megnézni, mi az, amit annyira szeret. Lehet, hogy furcsán fog rád nézni, sőt gyanakvóan, de ha őszinte vagy, és a végén elmondod, mi tetszett a filmben, akkor beszélgetés indulhat el köztetek. Ragadj meg minden alkalmat, hogy együtt csináljatok valami apróságot, nem kell rögtön elutazni a világ végére kettesben. Készítsétek együtt a vacsorát, rendezzétek át a szobát, vedd elő a gyerekekről a fotóalbumot, mutasd meg neki a kedvenc képeidet és beszélgessetek a közös emlékeitekről. Ezzel erősíted a kötődést kettőtök között.
3. Nézd az ő szemével.
Azt hiheted, hogy tudod, mit gondol magában a másik, hiszen olyan régen ismeritek egymást. De nem így van, nem látsz bele a fejébe. Viszont a helyébe képzelheted magad, gondold át, milyen lehet a bőrében lenni, mit érezhet, amikor hazaér hozzád, vagy hogy milyen lehet neki a munkahelyén. Ha ezt megteszed, jobban megérted a párod érzéseit, és nagyobb megértéssel fogsz felé fordulni, aminek az egyik következménye az lesz, hogy mélyül a kötődés köztetek.
