„Anyámat tavaly nyáron diagnosztizálták kissejtes tüdőrákkal. Kezdettől fogva tudta, hogy a gyógyulásra szinte semmi esélye nincs, mégis keményen és kitartóan küzdött” – kezdi szívbemarkoló bejegyzését Kimberly Carter a Love What Matters oldalán. Az amerikai nő hozzátette, noha édesanyja tudta, hogy halálos beteg, egy percre se engedte, hogy a diagnózis átvegye az irányítást az élete felett.
„Az utolsó pillanatig dolgozott, és ha valaki rákérdezett, miért csinálja, azt mondta, tudja, hogy ezt a csatát nem nyerheti meg, ám abban a betegség se akadályozhatja meg, hogy az utolsó pillanatig kiélvezze az életét.” Kimberly a posztban elárulja, édesanyja végül december 18-án került kórházba, miután egyik napról a másikra túlságosan gyengének érezte magát ahhoz, hogy lábra álljon. „Ez volt az a pillanat, amikor rádöbbentünk, hogy a kemoterápia már nem használ neki.”
Kép forrása: Love What Matters / Kimberly Carter
Kimberly édesanyja úgy döntött, a hospice-ellátást otthonában veszi igénybe. „És a lányaként számomra ekkor kezdődött az igazi munka.” A fiatal nő onnantól kezdve otthonról, édesanyja betegágya mellől dolgozott. Elárulja, az utolsó hat hétre a nővére is hazaköltözött a gyerekeivel. „Mi adtuk be neki a gyógyszereket, mi viseltük a gondját. Soha, egyetlen pillanatra se hagytuk magára” – írja, majd hozzáteszi, ezt még akkor is sikerült menedzselniük, amikor édesapjuk szívelégtelenség miatt kórházba került.
Megtisztelő, hogy anyám mellett lehettünk ezen az utolsó utazásán. Hogy elkísérhettük, és foghattuk a kezét, amikor arra a legnagyobb szüksége volt. Végül tegnap, délután negyed kettőkor hunyta le örökre a szemét. Úgy hagyott itt minket, ahogy élt: hogy közben fogta az apám, a nővérem és az én kezemet.
Kép forrása: Love What Matters / Kimberly Carter
Kimberly bevallja, végignézni azt, ahogy édesanyja a betegséggel küzd, a legnehezebb dolog volt, amire valaha is vállalkozott. „Egy rakás olyan dolgot láttam és tettem, amiről azt gondoltam, képtelen vagyok rá. Szerencsére a szeretetnek hatalmas ereje van, és ez adott elég erőt nekem ahhoz, hogy végigcsináljam az elmúlt hat hetet” – mondja, majd úgy érzi, azzal, hogy mellette lehetett a végsőkig, visszaadhatott neki valamennyit abból a szeretetből és gondoskodásból, amit egész életében kapott tőle.
Kép forrása: Love What Matters / Kimberly Carter
Nem volt könnyű látni őt elmenni, de mindannyiunkat megnyugtatott a tudat, hogy amiről tudnia kellett, azt már sokkal korábban elmondtuk neki. Szóval, ezekben az utolsó hetekben csak egy dolgot hajtogattunk neki folyton: hogy nagyon szeretjük. És egészen addig, míg képes volt arra, hogy válaszoljon, még ha csak lassan és alig hallhatóan, ő is mindig tudatta, hogy szeret minket.
