„Bemutatta nemrég a lányom az udvarlóját, aranyos, udvarias fiú, aki szeret a lányommal együtt lenni. Nem ezt akarjuk mind a gyerekeinknek? Amikor hazaért aztán a randiról a lányom, mondta, hogy milyen ideges volt a fiú, hogy találkozik velem. Reméltem, hogy nem azért, mert azt hitte, megszégyenítem majd valamilyen módon, és el akarom üldözni.
Két fiam és egy lányom van, mindegyikük már abba a korba lépett, hogy próbálkoznak párkapcsolatokkal. Emlékszem, milyen csodálatos időszak volt, amikor nekem voltak ugyanígy udvarlóim kamaszkoromban, ezért nem szólok bele a szerelmi életükbe. De tudom, hogy sok szülő máig úgy tekint a lánya udvarlóira, mintha felesleges és szükséges rosszként érkeznének az életükbe.
Elég, ha csak az olyan viccelődésekre gondolunk, mint hogy nem engedik randizni majd a lányukat 30 éves koráig, vagy hogy ha kamasz lesz a lány, majd előkészítik a puskát. Fontos lenne, hogy ezt a hozzáállást megváltoztassuk a szülők fejében.
A Journal of Adolescence tanulmánya szerint is abba kellene hagyni ezt a »jobb, ha nem bántod a lányomat vagy velem gyűlik meg a bajod« párbeszédet. Ebben a tanulmányban 105 fiút vizsgáltak, 16 éven aluliakat, hogy kiderítsék, mi motiválja őket a randizásban. Arra az eredményre jutottak, hogy leginkább az érzelmek irányítják őket, tehát azért akarnak randizni, mert tetszik nekik a lány, vagy szerelmesek, nem pedig azért vadásznak csajokra, hogy legyen kivel lefeküdni.
Katie Smith és a lánya
Előre ítélkezni egy fiú felett, csak azért, mert tetszik neki a lányom, teljesen értelmetlen lenne. Nem akarom megijeszteni, elüldözni, csak azt szeretném, ha jól éreznék magukat együtt.
Arra tanítottam a lányomat, hogy kamaszként már tudjon nemet mondani és bízom benne, hogy el tudja dönteni, melyik fiú való neki és melyik nem. Nyilván lesznek olyan esetek, amikor összetörik a szívét, vagy kiborul a barátja miatt, akkor majd segítek neki feldolgozni az eseményeket, ha szeretné. De előre nem tudom megvédeni attól a szívfájdalomtól, ami még be sem következett. Nem korrekt olyanért fenyegetni és elítélni a fiúkat, amit még el sem követtek.
Arról nem is beszélve, hogy amikor megfenyegeted a lányod udvarlóját, akkor azt üzened, hogy birtoklod a gyerekedet. Pedig szó sincs erről. Egy 16 éves kamasz már képes döntéseket hozni és vállalni a felelősséget ezekért a döntésekért. Ezt pedig nekünk, szülőknek, tiszteletben kell tartanunk. Megvan annak a helye és ideje, amikor beszélnünk kell a lányainkkal a barátjukról, de ez nem úgy kell történjen, hogy ráijesztünk az udvarlóra. Ezzel a viselkedéssel csak a bizalmatlanságot gerjesztjük közöttük, előrevetítjük, hogy úgyis rossz vége lesz, és a legrosszabbat feltételezzük róluk. Inkább szavazzunk bizalmat a gyerekünknek, fogadjuk az udvarlókat kedvesen, és majd akkor álljunk mellette támaszként, amikor szüksége van rá.”
