Az 1889-ben született, most egy csecsenföldi faluban élő Koku Isztambulova most 128 éves, így nehéz lehet, ha élete egy napját sem élte meg boldognak.
„Mindig keményen dolgoztam, elfáradtam. A hosszú élet egyáltalán nem ajándék számomra, hanem büntetés. Visszatekintve a boldogtalan életemre, azt kívánom, bárcsak meghaltam volna már fiatalkoromban. Nem élek már igazán, csak vonszolom magam.”
Isztambulova keserves mondatai egyáltalán nem meglepőek annak fényében, hogy túlélt két világháborút, az orosz polgárháborút, két csecsen háborút, ráadásul elvesztette az összes gyermekét, az utolsót öt évvel ezelőtt. Azt mondja, nem tudja, mi a hosszú élet titka, de elismerte, hogy szereti az erjesztett tejet, és nem eszik húst, sem levest.
„Ez Isten akarata volt. Nem tettem semmit, hogy így történjen. Látom, hogy az emberek sportolni járnak, odafigyelnek az étkezésre, nekem fogalmam sincs, hogyan tudtam idáig elélni.”
