Kedves Megcsalt Barátnőm!
Ismerjük egymást már több évtizede, ott voltam az esküvődön, tudom, mennyire szeretted ezt az embert, akiről most kiderült, hogy szeretőt tart öt éve. Öt év! A tíz év házasság felében valaki más ágyában kereste a kielégülést. Elképzelni sem tudom, mekkora pofon lehetett ez neked, amikor kiderült. Tudom, hogy milliószor megbántad azóta, hogy elolvastad az üzeneteit, mert homokba dugott fejjel könnyebb volt az élet, nem kellett válásról döntened, gyermekelhelyezésen aggódnod. Amíg csak sejtetted, hogy megcsal, nem kellett szembenézned azzal, hogy talán mégsem ő életed párja, akivel meg fogsz öregedni.
Nekünk, kívülállóknak olyan egyszerűnek tűnik a döntés: megcsalt, elárult, úgyhogy mennie kell. De benned az zakatol, hogy a közösen felépített életetekkel mi lesz.
Mi lesz a gyerekekkel, akik szeretik az apjukat? Nem rossz ember, hazaadja a fizetését, nem iszik, nincs függősége, nem bánt senkit, csak épp félrelépett – sorolod magadban a kifogásokat. Igen, félrelépett, hetente minimum egyszer, öt éven keresztül. Akárhogy is számoljuk, az nem csupán egy botlás, hanem tudatos, folyamatos megcsalás és árulás. Tényleg fel akarod menteni, tényleg így akarod folytatni?
Látom a szemedben a vívódást, hogy nem tudod, hova tedd ezt az öt évet magadban. Azt mondod, nem vettél észre semmit, természetes volt előtted is, hogy olykor éjszakába nyúlóan kellett dolgoznia. Nem éreztél rajta női parfümöt, igaz, nem is nagyon szagolgattad a ruháit, miért is tetted volna, nem volt okod gyanakodni. Otthon helytállt, megcsinálta, amire megkérted, bevásárolt, elment veletek kirándulni, és kedves volt az anyósékkal is a családi ünnepeken.
Bár a szex nem volt terítéken igazán, nyilván ezért szaladt más nő karjaiba, mert otthon nagyon ritkán alakult úgy a helyzet, hogy közel kerültetek volna egymáshoz. Bedarált a gyereknevelés és a szürke hétköznapok. Annyi erődet elvette, hogy egyben tartsd a napokat, hogy nem maradt már energia arra is, hogy vele foglalkozz. Így hibáztatod magad, de azért tudnod kell, hogy nem csak rajtad múlt, hogy valahol útközben elvesztettétek az intimitást.
Nagyon kényelmes lenne a férjed számára, ha elhinnéd, hogy csak a te hibád, mert nem voltál eléggé szexistennő az ágyban, vagy mert nem volt csipkés hálóneműd az átlag kedd estéken, amikor neki kedve lett volna szexelni.
Végtelenül egyszerű a férfi számára az, ha azt mondhatja, hogy minden a nő hibája, szinte belekergette őt a szerető karjaiba azzal, hogy elhanyagolta otthon a szexuális életüket. De azért ne felejtsük el, hogy egy párkapcsolatban két ember van. Ha a férjed hiányt érzett, akkor felnőtt férfi módjára eléd kellett volna állnia, mielőtt más nőt kezd hajkurászni, és elmondani, hogy problémája van. Hogy oldjátok meg együtt. Ha nem tetszett neki, ahogy alakult az életetek, akkor egyenesnek kellett volna lennie, mint akinek van gerince, és azt mondani, hogy változást szeretne. Hogy máshogy akar élni. Ha ezt megtette volna, lehet, hogy együtt új útra tudtátok volna terelni a kapcsolatot, de ez az évekig tartó megalázás, megcsalás semmiképpen sem volt olyan megoldás, amivel neked ki kellene békülnöd.
Most azt ígéri, megváltozik, hogy nem csinál ilyet többet, nem lesz hűtlen, csak ne hagyd el. De őszintén: ezek után tudnál felé bizalommal fordulni? Újra rá mernéd bízni a szíved, miután öt évig máshoz járt kielégülésért? Tudnál úgy vele egy fedél alatt élni, hogy nyugodtan aludnál mellette éjszaka? Lelkes támogatója vagyok annak, hogy nem kell minden apróság miatt elválni, de azért ez, hogy a házasságotok felében szeretőt tartott, túlmegy minden határon. Ne tipródj, inkább cselekedj, mert hidd el, egyedül még mindig jobb, mint egy olyan férfi mellett, aki ezt megteszi veled.