A kiváltó esemény az volt, hogy egy nő egy idegen gyerekét „csinosnak” nevezte. Ez a nő aztán leírta az eseményt egy szülői fórumban és tudni akarta a többiektől, hogy helyesen viselkedett-e. A nő éppen egy kávézó előtt állt 9 hónapos gyermekével, amikor egy idegen férfi közeledett egy kislánnyal. A férfi lánya meg szerette volna nézni a kisbabát. A nő reflexszerűen odaszólt a kislánynak: „Szia, te aztán milyen csinos kislány vagy!” Jó szándék vezérelte, azonban az apa keményen visszautasította a kommentárt: „Nem, ne mondja ezt neki, az ilyen megjegyzések károsak.”
A hölgy azt is leírta, hogy gyerekekkel dolgozik és gyakran mond hasonlókat. „Ez volt az első alkalom, hogy ilyen hozzáállással találkozom, meg kell, hogy mondjam, azt hittem először, hogy csak viccel, és nevettem egyet.”
Túlreagálás vagy nem?
Több száz kommentár született azóta, néhányan egyetértenek a férfivel, mások szerint pedig túlreagálta a dolgot. A legtöbben azonban egyetértenek abban, hogy a szülőknek a gyermekeik belső értékeit kellene kiemelniük és nem a külsejüket.
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash
„Én úgy fogalmaznék, hogy problémákhoz vezetett, hogy gyerekkoromban mindig dicsérték a külsőmet – írja egy felhasználó. – Azt az érzést adták, hogy a szépség valami nagyon fontos dolog, olyan teljesítmény, amit elértem. Amikor később átlagos kamasz lettem, csalódott voltam, mert már senki sem dicsérte meg a külsőmet.”
Egy másik felhasználó: „A szüleim soha sem kommentálták vagy dicsérték a külsőmet, azt hiszem, ez a dolog volt az oka.”
Sokan úgy gondolják, legalább olyan káros a dicsértet, mint az, ha soha sem mondanának semmit. „Anyukám soha sem mondta, hogy szép vagyok, vagy okos, vagy bármi más. Ma eléggé bizonytalan vagyok a külsőmet illetően.”
