Edmund Kempert „Big Ed”-nek is hívják nem épp átlagos méretei miatt: 206 cm-es, közel 130 kilós férfiről van szó, akinek még az IQ-ja is kiemelkedően magas, 145-ös. Ám az intelligencia nem tartotta vissza attól, hogy tíz embert lemészároljon. A szakértők a gyerekkorában keresték a válaszokat, és bizony találtak is egy bántalmazó anyát, aki a fiát egész életében megalázta, verte, és lerombolta az önbizalmát.
Kemper megölte a nagyszüleit, az anyját, az anyja barátnőjét és hat fiatal nőt.
A szörnyű gyilkosságokban megjelentek a gyilkos jellemző kézjegyei: lefejezés, nekrofília és kannibalizmus. Ami talán a legfelkavaróbb ezekben a gyilkosságokban, hogy amikor elkapták Kempert, nem igazán tudott értelmes okot, motivációt mondani, hogy mégis miért ölte meg az áldozatait. Arra nagyon odafigyelt, hogy ne hibáztassa az anyját konkrétan, de közben mindig visszatért arra, hogy megmutassa, milyen hatással volt az anya viselkedése a korai gyerekkorában a személyiségére. A saját indoklása szerint azért emelte ki a gyerekkorát, hogy segítsen a szülőknek, hogy ne neveljenek sorozatgyilkosokat.
Korai évek: pincébe zárt gyermek
Edmud Kemper 1948-ban született Kaliforniában, három gyerek közül az egyetlen fiúként. Az elfogása után készült interjúkban mindig matriarchális (anyaközpontú) családként írta le a családot, amelyben az anya egy „hatalmas, csúnya, furcsa nő, aki folyton arra akar rávenni, hogy olyan nőkkel randizzak, akik őt szeretik”. Az elnyomó anya mellett az apa szinte eltűnt, Kemper elmondása szerint „öngyilkos küldetésekre” járt, inkább választotta a háborút a felesége helyett, később el is vált az anyától.
A gyermek Kemper akkor érezte először az anyja gyűlöletét, amikor arra kényszerítette a fiát, hogy a pincében aludjon, míg a nővérei a saját szobájukban lehettek éjszakánként. Állítólag rendszeresen hülyének és puhánynak nevezte. Kemper szerint a testvérei is kínozták őt, ha nem engedelmeskedett nekik, sőt egyszer egy vonat elé is kilökték, máskor pedig bele akarták fojtani a medencébe.
Az anyám mindenhol ott volt. Ott volt, hogy megverjen, megalázzon és arra használjon, hogy megmutassa, milyen pokoli szörnyetegek a férfiak.
Ez persze csak az érem egyik oldala, mert közben kiderült az is, hogy azért különítették el a pincében, mert féltek tőle, hogy kárt tesz valakiben, miután olyan furcsa játékokat talált ki, mint hogy elektromos székbe ülteti vagy gázkamrába zárja a nővéreit. Vagy mint hogy az egyik ajándékba kapott babájának levágta a fejét és a kezeit, illetve élve elégette a család macskáját, majd levágta a fejét, amit egy botra tűzött.
Kamaszkor: Kemper megöli a nagyszüleit
Az elutasítottságérzés és megaláztatások miatt költözött végül a válás után, 14 évesen az apjához és mostohaanyjához, akivel nem sikerült megszeretniük egymást, ezért továbbállt a nagyszüleihez. Itt azonban ugyanazzal a nőközpontú családmodellel találkozott, mint anyjánál, egy olyan nagymama mellett kellett élnie, aki folyamatosan sárba tiporta a férfiasságát. Egy veszekedés alkalmával aztán elpattant Kemperben a húr, megfogta nagyapja vadászpuskáját és fejbe lőtte a nagyanyját, majd többször leszúrta, hogy biztosra menjen. Amikor a nagyapja hazaért, akkor őt is lelőtte, majd felhívta az anyját, és közölte vele, mit csinált, utána pedig feladta magát a rendőröknek. A rendőrök kérdésére, hogy mégis miért gyilkolta meg a nagyszüleit, csak annyit mondott:
Kíváncsi voltam, milyen érzés lelőni a nagyit.
A bíróságon a pszichiáterek végül paranoid skizofréniával diagnosztizálták Kempert, és elmegyógyintézetbe zárták, ám később felülbírálták a diagnózist, mert Kemper nem mutatta a skizofrénia tüneteit. Az intézetben töltött idő alatt példás volt a magaviselete, a kezelése közben nem látták nála, hogy torzult lenne a gondolkodása, ezért a 21. születésnapján szabadon engedték az anyja gyámsága alatt.
Ámokfutás: nyolc áldozat
Kemper állítása szerint az intézet után folytatódott anyja lelki bántalmazása. Bár úgy tűnt, hogy a férfi rendes életet él, munkát is talált magának, ám közben elkezdett fegyvereket gyűjteni, és arról fantáziált, hogy megöli az anyját. Gyakran odalopózott egy puskával az anyja ágyához éjjelente, de nem tudta meghúzni a ravaszt.
Valószínűleg az anyja iránt érzett frusztráltságát élte ki abban, hogy stopposokra kezdett vadászni. 1972-ben kapott el két egyetemista lányt, késsel végzett velük, majd az otthonához közel elégette a holttesteket. A következő áldozata egy táncoslány volt, akinél már nem elégedett meg a gyilkossággal, hanem meg is erőszakolta, majd levágta a kezét és lábát, ahogy gyerekkorában tette a játékbabákkal. Az erőszak és csonkítás immár a védjegyévé vált, a további négy áldozatával is ugyanezt tette.
Amikor megöltem őket, nem nagyon gondoltam semmire, csak arra, hogy az enyémek lesznek. Csak így lehettek az enyémek.
Edmund Kemper a letartóztatásakor – Kép forrása: Wikipedia
Kemper beteg ember, ez nem vitás, elképzelhetetlen szörnyűségeket csinált az áldozataival. Olykor a fejüket a hűtőbe tette, vagy épp elásta úgy, hogy a háza felé nézzen a fej, mert így tudott arról fantáziálni, hogy az áldozata figyeli őt. Beszélt hozzá, és úgy tett, mintha a felesége lenne. Sőt evett is áldozatai testéből, és eltette a fogaikat, bőrüket emlékbe. Őrülete csúcsán végül 1973-ban, húsvétvasárnap éjjelén bezúzta anyja koponyáját egy kalapáccsal, és kivágta a hangszálait. Másnap áthívta vacsorára az anyja barátnőjét, akit megfojtott, majd pár nap múlva felhívta a rendőrséget, és beismerte a gyilkosságokat. Örömmámorban úszott, amikor kikérdezték, boldogan tett vallomást, és halálbüntetésért könyörgött. Azt mondta később, hogy azért adta fel magát, mert miután megölte az anyját, kiirtotta a probléma gyökerét, nem maradt több dolga.
Edmund Kemper a mai napig börtönben tölti nyolcszoros életfogytiglani büntetését, ahol tökéletes rab, készségesen adja az interjúkat, és együttműködik a hatóságokkal. Saját elmondása szerint azért teszi ezt, mert szeretné, ha az emberek tanulnának az esetéből, és látnák, milyen szörnyeteggé tehet egy embert a gyerekkori bántalmazás.
