Ülök a játszótéren, és azt hallgatom, ahogy az ovisok azzal csúfolódnak, hogy hajtogatják, hogy „sorosterv, sorosterv”. Olvasom a híreket, amik között megbújik a cikk, hogy az egyik jó környéken az oviban áll a bál, mert a gyerekek egymás nemiszervét szétharapják, a másik szájába építőkockát tömnek. Nézem a saját háromévesemet, és összeszorul a gyomrom, hogy mi vár rá majd az oviban. Meg lehet védeni? Benne az agresszió szikrája sincs meg, maximum ordításban manifesztálódik a frusztrációja, ha épp véletlenül zöld pólót adok neki reggel, nem rózsaszínt. De az biztos, hogy eszébe nem jutna kínozni, harapni, tárgyakat tömni mások szájába vagy „sorostervezni” a játszótéren.
Mi történik a mai gyerekekkel?
A felnőttek persze készségesen állnak elő a gyerekek agresszív viselkedésére adott kész válaszokkal: azért ilyenek, mert túl sok tévét néznek, a Peppa malac miatt van minden, a kutatók is megmondták, hogy agymosottak lesznek a kölkök a rajzfilmektől. És persze mindegyiknek van okostelefonja már kétévesen, egész nap csak nyomkodnak, nem szaladgálnak, nem vezetik le az energiáikat, aztán tessék, ez a vége, egymás ellen fordulnak, és egyre agresszívabbak lesznek.
Mindez biztos igaz, hiszen okos emberek állítják, elhiszem, hogy nem tesz jót nekik az összes kütyü és tévé, de azért hozzá kellene tenni azt is, hogy a gyerekek alapvetően mintákat követnek, méghozzá a körülöttük élő felnőttek mintáját. Csak ezt már olyan kényelmetlen beismerni, szembenézni, hogy lehet, hogy bennünk, felnőttekben is hiba van.
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash
Mert mit lát ma egy kicsi gyerek maga körül, ha kimegy az utcára a szüleivel?
Agressziót, erőszakot, sorostervezést, gyűlöletet, kirekesztést és hogy az emberek többsége tiszta idegbeteg. Elég ehhez csak annyi, hogy mondjuk minden reggel busszal megy az oviba az anyukájával, és látja, ahogy küzdenek az ülőhelyért az emberek, ahogy morognak egymásra, ahogy mosolytalanul és támadóan néznek a másikra. Hallja a híradót este, amit apa és anya néz, amiből fröcsög a gyűlölet- és pánikkeltés.
Az agresszió úgy veszi körül, hogy hiába akarják a szülők egy védelmi buborékban tartani, bekúszik a gyerekhez az általános negatív hozzáállás az élethez. A kis békés világát felzaklatja mindaz, amit maga körül lát és tapasztal. Miért ne bántaná a társait az oviban, ha ezt látja otthon, az utcán, ha eléri az a rettenetes közhangulat, ami mostanában uralkodik az országban?
Nem a mai gyerekekkel van baj. Nem a Peppa malaccal van baj. A gyűlölettel van baj, amibe már nyakig merültünk. Ez társadalmi jelenség, a gyerekek viselkedése pedig csak tünet. Az ő agressziójuk tükör nekünk, felnőtteknek, hogy kapjunk már észbe, és sürgősen változtassunk, ha nem akarjuk a következő generáció életét teljesen tönkretenni.
