Beszólásokat mindenki kap, vagy az öltözékére, vagy a viselkedésére, a hisztis vagy éppen übercuki gyerekére, arra, hogy egyedül él, és mindezt nem feltétlenül az utca emberétől, hanem gyakran családtagoktól, ismerősöktől. Hogy hogyan reagálunk, mondunk-e erre bármit is, az éppen az adott hangulatunktól is függ, a humorérzékünktől vagy a beszólás milyenségétől. A háromgyerekes anyák sem jobbak vagy rosszabbak bárkinél, nem menőbbek, mint a kétgyerekesek vagy az egygyerekesek. Anyák, akik vállalták, és örömmel, szeretettel nevelik a gyerekeiket. Nem jobb emberek, mint az egyedülállók vagy azok, akik nem szültek, vagy nem szülhettek gyerekeket.
Most pedig jöjjenek a vélemények:
A csok és a családi adókedvezmény miatt vállaltátok?
„Gondolom, hogy semmiféle családtámogatást, sokgyerekeseknek járó kedvezményeket sem fogadtál el. Nem is ez döntött, soha nem is érdekelt semmiféle juttatás. Kizárólag saját erőből, saját keresetből tartod el őket. Én ismerek ilyen sokgyerekest, aki visszautasított mindenféle állami, szociális támogatást, a gyes-t is, mert ők képesek azt a »semmi állami támogatást« is nélkülözni és felnevelni tisztán saját erőből a gyerekeiket, nem is akárhogy. Azzal utasították vissza a támogatásokat, hogy adják oda olyanoknak, akik rászorulók. No, neki elhiszem, hogy azért lett öt gyermekük, mert így akarták, és hogy magánügy, mennyi gyermekük van!”
Senkinek sem kell beszólni (Thinkstock)
„Jaj, édes Istenem. Idióta barmok. Ők visszautasították, micsoda nemes cselekedet. Az a pénz a gyereké, tőle vették el, mikor lemondtak róla. Tessék betenni egy számlára, SOHA nem lehet tudni, hogy kiből mikor lesz rászoruló. Hacsak nem lottómilliárdos az illető, és akkor nyilván fizetést sem kér a munkájáért csupa szívjóságból.”
Oldjátok meg egyedül, én háromra már biztosan nem vigyázok!
„Több olyan nagyszülőt is ismerek, aki egyszerre csak egy unokát vállal, mert ugye tökéletes szülők tökéletesen jól nevelt gyerekei (tessék érezni az iróniát) együtt égetni valóan és kontrollálhatatlanul rosszak, egyedül még csak-csak vállalható a felelősség, de együtt már nem. Szóval tökéletes sokgyerekes szülő nyári szüneti programja, hogy reggel három gyerekét három különböző helyre szállítja autóval, és megy pénzt keresni, hogy el tudja tartani őket, akiket alig lát még nyáron is.”
„Jaj, ne már. Otthon normális a 3 gyerek együtt, csak a nagyszülőnél válik hirtelen kezelhetetlen tömeggé, vagy mi? Anyám többször is vigyázott 4 unokára egyszerre. Kettő tőlünk, kettő a tesóméktól, és ő kérte, hogy együtt legyenek az unokatesók. Érdekes, nem lettek sem csürhe, sem anyám nem akadt ki. Inkább a nagyszülő kényelmes, és nem hajlandó minimális erőfeszítésre sem az unokáiért. Manapság nagyon divatos a »megérdemlem szemlélet« nagyszülői körökben. És az a korosztály, aki nem maga nevelte a gyerekeit, hanem lazán rásózta a szüleire (mert az ő szülei még nem »érdemelgettek«), most közlik, hogy ők utazni mennek, meg nyugdíjas klubba bridzselni, meg anyám tyúkja, bármit, csak nehogy az unokáikkal kelljen foglalkozniuk. Sok-sok korombéli kisgyerekes, nagyobb gyerekes szülőtől hallom, hogy ők a nagyszüleiknél voltak minden áldott nap, vagy ha messze élő nagyszülők voltak, akkor minden nyáron, szó nélkül bevállalták őket, még örültek is nekik, a szüleik meg egy napra vagy egy hétvégére nem hajlandók bevállalni nemhogy 3, de sokszor még egy szem gyereket sem.”
Jön a harmadik? Részvétem!
„Egy gyerekem van, de mindig is azt gondoltam, hogy három az ideális. Irigylem azokat, akiknek összejött.”
„Nekem is 3 gyerekem van! Szerintem közösségfüggő, hogy hol, hogyan reagálnak a 3 gyerekre. Mikor a 3. gyermekemmel áldott állapotba kerültem, a budai oldalon laktunk. Hasonló reakciók jöttek ki az emberekből. Mivel a lakásunk ott kicsinek bizonyult, átköltöztünk Pestre, peremkerületbe, itt majdnem, hogy azt kérdezték: nektek »csak« 3 gyereketek van? Mindentől független imádunk itt élni.”
„A gyereknek örülni kell! Nekünk is három van. Soha nem bántam meg, sőt ha újra kezdhetném, biztosan lenne még egy negyedik is! <3”
„Lehet, de tanárként nem azt látom, hogy a szülők meg tudnák becsülni azt, hogy a gyerekük a legjobb dolog, miként azt némelyek mondják. Bár lehet, hogy középiskolai tanárként már későn kerülnek elém.”
„Aki beszól egy többgyermekes vagy egy gyermektelen nőnek, az lelki beteg. Innentől pedig lényegtelen hogy mit mond, lelkileg lehet, hogy a büdös életben nem fogja stabilizálni magát. Mondjanak, amit akarnak, az ilyen negatív kijelentésekkel saját magukat mérgezik, nem kell velük foglalkozni.”
