A mártír anya nem fogad el segítséget senkitől, mert még a végén leesne a mártírkoronája, nem mondhatná azt, hogy annyira mindent megtesz a gyerekeiért, hogy arra rámegy a mentális és fizikai egészsége. Mindennap hajlandó beledőlni saját mártírsága kardjába, csak hogy tudd, ő egy hős. Folyamatosan közvetíti a környezete felé, hogy a családja miatt mennyire kimerült, és mennyire sok tennivalója van.
Könnyű beleesni a mártírság csapdájába úgy, hogy észre sem veszed, hogy te is ezt csinálod.
A legnagyobb probléma a mártír anyasággal, hogy a gyerekek, főleg a lányok lemásolják, és azt hiszik, hogy ilyennek kell lennie egy anyának. Hogy egy feleség tulajdonképpen egy mosogatórongy, és egy nő nem ér semmit, ha nem áldozza fel magát a családja oltárán.
Képünk illusztráció – Forrás: Profimedia
Azt nem vitatja senki, hogy az anyaság nehéz, és természetes, ha olykor a végkimerülés határán egyensúlyozol. De ha már magadra is úgy gondolsz, hogy „szegény én, mindent nekem kell megoldani”, akkor ideje észbe kapni, és inkább segítséget kérni a környezetedtől, mielőtt teljesen elmerülnél a mártírság mocsarában. Nem leszel attól jobb anya, ha nincs énidőd, ha képzeletbeli kitüntetéseket tűzöl a melledre, hogy neked a világon a legnehezebb, és ha megnyered a nem létező „kinek rosszabb” versenyt. Csak ne csináld.
Ha magadért nem teszed meg, akkor a gyerekedért lépj ki a mártírságból, hogy felnőttkorában ne ő legyen a környék „szegény” anyukája, akit mindenki sajnál, és aki nem fogad el senkitől segítséget. Nem akarhatod ezt a jövőt neki, elég a mártírkodásból!
