A szomorú üzenet írója arra kéri a tanárokat, hogy ne kényszerítsék a gyerekeket, hogy a nyarukról meséljenek vagy írjanak, mivel sok diáknak az a legjobb a nyárban, hogy vége.
Legyenek tekintettel arra a gyermekre is, akinek a családja nem tudta megengedni magának, hogy elutazzon nyaralni, arra, akinek egész nyáron vigyáznia kellett a kisebb testvérre, mert a felnőttek aludtak egész nap, arra, aki éjjel kettőkor a takaró alá bújva próbált megmenekülni a kiabálások és káromkodások elől, arra, aki alig várta az ebédidőt, mert egész nyáron ugyanazt a szendvicset ette, vagy még azt sem, és a nyarat azzal töltötte, hogy ennivaló után kutatott, arra, aki még mindig a tavalyi ruháit viseli, mert a családja nem tudja megengedni magának, hogy újakat vásároljon. Vannak gyermekek, akik rettegnek az első iskolai naptól, mert nincsenek jó válaszaik arra, hogy mivel töltötték a nyarat – a valóság az, hogy próbálták túlélni
– olvasható a szívszorító posztban, melyet a Tündérkéz Jótékonysági Egyesület osztott meg.
(via)
