Franciaország idén szeptembertől betiltja az okostelefonok használatát az iskolákban. Az órákra eddig sem lehetett bevinni, de most már szünetekben sem lehet majd használni azokat. Sokan örülnek a rendeletnek, vannak azonban olyanok is, akik azt mondják, ez nem megoldás, hisz a 21. századi mindennapokhoz már szervesen hozzátartoznak az okoseszközök és az azokkal való kommunikáció.
Attila nagyobbik fia most kezdte a hatosztályos gimnáziumot, és a gólyatábor után rögtön létre is hoztak egy Viber-csoportot az osztálytársakkal a könnyebb kapcsolattartás érdekében, de a tanuláshoz, házi feladatokhoz is sokszor kell használniuk az internetet. Persze az ilyen típusú netezés és a félnapos virtuális térben való lézengés között azért nagy különbség van.
Nem tiltják, de korlátozzák
Kriszti, akinek két lánya van, azt mondja, ő szigorú ebben a kérdésben. „A gyerekek hároméves korukig nem néztek mesefilmet, csak könyvből olvastunk nekik mesét. A kicsi most múlt három, ő csak nemrég találkozott mozgóképekkel.
A nagy öt és fél éves korától heti fél órát játszhatott számítógépes játékot apával, most kilencévesen heti egy órát játszhat, de sokszor nem is jut eszébe. Mikor elkezdett egyedül hazajárni a suliból, kapott egy nyomógombos telefont, hogy legyen infónk arról, mikor indult, megérkezett-e.
Egy éve, mikor elromlott a régi készülék, kapott egy okostelefont, de eddig leginkább arra használta, hogy mérje vele az idejét, amikor görkorizik. Az elmúlt két hónapban kezdte felfedezni, mi mindent lehet még a telefonnal csinálni, például rajzolni, amit papíron is imád, fotózni, háttérképet cserélni. Internet nincs a telefonon. Idei projekt, hogy megtanítsam ésszel keresni a neten. Amikor az unokatesója játszik netes játékokkal, azt nézi, időnként bekapcsolódik, de egyébként nem szokta kérni. Heti ötször sportol, és falja a könyveket.”
Képünk illusztráció. Jelenet a „Sráckor” című filmből (fotó: imdb)
Szilvi nem tiltja a netezést három iskolás gyermekének, azt mondja, hogy 10 éves korukban már olyan a gyerekek személyisége, hogy tiltással semmit nem lehet megállítani.
Amint elkezdtek egyedül hazajárni az iskolából, kaptak egy telefont. Amíg én nem vagyok otthon, nem tudom kontrollálni, mennyit vannak a neten. Nincs értelme tiltani. Ezért azt vezettük be, hogy iskola után vacsoráig azt csinálnak, amit akarnak, de vacsora után már nincs képernyő. Ekkor szoktak előkerülni a könyvek, és mindhárman álomba olvassák magukat.
Kellenek a szabályok, az ő érdekükben
Klári fia már húszéves, de ő is átesett a netfüggő korszakon. „A fiam sok időt töltött a gépnél. Nálunk az vált be, hogy ő mondta meg, mennyit szeretne gépezni. Annál többet aztán nem lehetett, és ugyanennyi időt olvasásra is kellett fordítania.
Gyakorlatilag szerződést kötöttünk. A zenetanulás és kosáredzések behatárolta napokba ezt a két programot nehéz volt bezsúfolnia. Viszont engedtük online játékokat játszani is, és az angol tudását leginkább ennek köszönheti.
Ezeknek a játékoknak angolul fogalmazták meg a szabályait, ez is hozzájárult ahhoz, hogy a kommunikációja angolul kiváló. Ráadásul profi módon kezeli a gépet, gyakorlatilag nincs olyan, amit nem tud. Webboltot is működtet ma már. Úgyhogy bármilyen nehéz, a szabályok kellenek, az ő érdekükben.”
Kláriék azt is megengedték, hogy kipróbálja, milyen az, ha egész éjjel játszik. Nem volt neki jó.
Az én fiam makacs. Mindent ki akar próbálni. Beszélgettünk volna vele, ahogy mindig, a sok játék ugyanis felzaklatta, fáradt volt tőle, ingerült, és ez nem volt jó neki. Elég megengedőek és őszinték voltunk mindkét gyerekkel, de nem bánom, mert lehetett őket mederben tartani. A hiteles kommunikáció mindenek felett állt.
Az általam megkérdezett szülők többsége azt mondja, az okoseszközök ellen a legjobb ellenszer az, ha megpróbáljuk valamilyen aktív elfoglaltságra rábírni a gyereket, mint például egy közös kirándulás. „A kisfiamat kiviszem pecázni, a lányommal kimegyek kutyázni, a saját időmet adom cserébe. Szerintem ez egy jó csere” – mondja István.
Gabi lánya 14 éves lesz:
A legzúzósabb korszak. Régóta van telefonja, mert elvált szülőknél sajnos szükséges. Most újat kapott az apukájától. Nagyon boldog. Szerintem sokat lóg a neten, de ők ebben nőttek fel. Mindig is próbáltam elterelni a figyelmét. Sokat vagyunk a természetben. Az erdőben eszébe sem jut a telefon. Itthon pedig lett egy hugi, akit mindennél jobban imád. Így háttérbe szorult a net.
Jelenet a „Sráckor” című filmből. (fotó: imdb)
Andi azt mondja, szerinte a legjobb módszer a sport, hisz az edzésen kifárad a gyerek, és nem fog utána órákat netezni. „A mindennapokban nem szoktam alkukat kötni, ez egy véget nem érő küzdelem lenne, folyamatos konfliktusokkal. Ráadásul a fiam sportoló, szóval az edzések és a házi feladatok után már nem sok ideje marad netezni és játszani. De az is megnyugtat, hogy van egy kollégám, aki azt mesélte, hogy gyerekként ő is sokat játszott, aztán mégis normális ember lett belőle.”
Jóra is lehet fordítani a netezést
Ha a gyerek és az internet kapcsolata kerül szóba, általában negatív hatásokról beszélünk. Szilvi azonban azt mondja, hogy az ő véleménye erről nagyon megváltozott, amióta látja, hogy egyáltalán mit is csinálnak a gyerekei a neten.
„A fiam, aki most nyolcadikos, fizika-előadásokat, focit, programozást néz. Persze játszik is, de még ezt is a barátaival, tehát online is velük szocializálódik. A nagyobbik lányom a netről megtanult főzni, és hetente többször süt-főz az egész családnak. Én utálok főzni, nyilván nem én hoztam meg a kedvét. Ő a barátnőivel is rendszeresen csetel, zenét hallgat, kézműves dolgokat néz, vagy állatos filmeket. Tehát ők (inter)aktívan használják az internetet, leginkább ismeretszerzésre.
A kisebbik lányom jobban szeret tévét nézni. Van tabletje, mert ha már képernyő, akkor jobban szeretném, ha inkább valami értelmes játékot játszana, mint hogy a tévét bambulja. De nem érdekli. Ő igazából az iskola után a tévé előtt piheni ki magát. Ezt a fajta értelmetlen bámulást viszont utálom és szigorúan korlátozom.
Most dolgozom rajta, hogy ilyenkor legalább értelmes dolgokat nézzen, például természetfilmeket. Persze nagyon sok múlik azon, hogy milyen könyvet olvasnak éppen. A fiam legutóbb nekiállt egy sorozatnak, és akkor megállás nélkül csak olvasott. Akkor hetekig nem került elő a telefon.”
Ahogy látjuk, mindenkire érvényes megoldás nincs, az azonban látszik, hogy az általunk megkérdezett szülők az egyszerű tiltás helyett inkább kompromisszumokat keresnek, beszélgetnek, és olyan alternatívákat kínálnak, melyekkel kicsalogathatják kamaszaikat a virtuális falak közül a való életbe.
