Laura már középiskolában is eltöltött egy tanévet külföldön, pontosabban Amerikában. A cél nem volt egyéb, mint tökéletesen megtanulni angolul, illetve egy kicsit önállósodni. Az amerikai év annyira jól sikerült, hogy Laura már akkor eldöntötte, ott jár majd egyetemre, ha lehet.
Nyelvtanulással indult, egyetem lett
„Először nagyon nehéz volt nekünk, mármint anyaként és apaként, hogy ilyen messzire megy az egyetlen lányunk, de tudtuk, hogy mindenképpen jól jár, hiszen anyanyelvi környezetben tanul majd meg egy nyelvet, azt reméltük, hogy játszi könnyedséggel szerzi majd meg a nyelvvizsgát. És így is lett, de egy csomó nehézséggel nem kalkuláltunk. Például azzal, hogy itthon osztályozóvizsgát tenni nem is annyira egyszerű, és azt sem láttuk előre, hogy milyen sokba kerül majd. Arra pedig végképp nem számítottunk, hogy ezzel beindul a lavina, és a lányunk évekre elmegy majd a világ másik végére. Semmit sem bánunk, de jó azzal számolnia annak, aki ilyesmin gondolkodik, hogy egyik dolog hozza maga után a másikat… Laura lassan befejezi Amerikában az egyetemet, még egy éve van hátra, és reméljük, hogy hazaköltözik vagy legalább Európába. Nyilván tökéletesen tud angolul, és lesz egy jó diplomája is, reméljük, hogy állást is kap majd. Nagyjából évente egymillió forintot költöttünk el a tanulmányaira, pedig ő sportösztöndíjas, szóval szinte mindent fizettek neki, de még így is nagyon sokba került. Most tartunk olyan 4,5 milliónál, ebben benne van a középiskolai tanév is. Szerintem ez állati sok pénz!” – mesélte az NLCafénak Laura apukája.
A külföldi nyelvtanulás költséges, de megtérülő befektetés. Fotó: Thinkstock
Mit mond a szakértő?
„A tudás mindenki számára értékes, és hozzájárul későbbi boldogulásunkhoz. Tapasztalataink azt mutatják, hogy egyre többen fektetnek a jövőjükbe akár közvetlenül, saját magukat képezve, akár pedig közvetetten, gyermekeik továbbtanulását támogatva” – mondja dr. Rajmonné Veres Ibolya, az OTP Bank Fogyasztási Hitelek Főosztályának igazgatója. „Az egyes képzések, illetve az egyetemi kurzusok díjai, főként külföldön, több százezer, vagy akár több millió forintos összeget is elérhetnek – ezek azonban hosszútávon megtérülhetnek. Természetesen ezek a plusz terhek megterhelhetik a családi költségvetést, így ilyen esetben lehet segítség az OTP Bank szabad felhasználású személyi kölcsöne*, amelyet akár továbbtanulási célokra is igényelhetünk. Az online igénylésnek köszönhetően pedig arra is van lehetőség, hogy az otthonunk kényelméből válasszuk ki a személyre szabott hitelkonstrukciót, így az összeg akár egy óra alatt is a számlánkon lehet. Az OTP Bankhoz érkező jövedelem jóváírása esetén ráadásul mindössze a személyazonosság igazolása szükséges a hiteligényléshez.”
*THM (Teljes Hiteldíj Mutató): 8,3%-19,9% Az akció 2018. október 1-től visszavonásig, legkésőbb 2018. november 4-ig érvényes.
Áron Berlinben tanul, szeptemberben kezdte a németországi félévet. A szülei ötlete volt, hogy középiskolásként erősítse meg a nyelvtudását anyanyelvi környezetben.
„Jó tanuló, alkalmazkodó, értelmes fiú. Ezért nem féltem, bár tudtam, hogy nagyon macerás lehet neki az első hónap idegenek között. 16 éves, és egy versenyistállóban tanul itthon, ahol mindig kitűnő, úgyhogy Berlinben sem fog kudarcot vallani. Pusztán a nyelv miatt mély víz: szerintem sokkal kevesebbet ért, mint hitte, de pont ezért van ott. Itthon különbözeti vizsgát tesz félévkor, mindennap tanul, skype-on tartja a kapcsolatot a többiekkel, az ottani eredményei pedig nem számítanak bele semmibe. Rengeteget jár múzeumba, nézelődik, ismerkedik. Egy családnál lakik, ez engem anyaként megnyugtat, így van, aki figyel rá. A suliba simán felvették, az nem került pénzbe, de az oda- és visszautat, valamint a komplett ott tartózkodást mi álljuk, beleértve a szállást és a kaját is. Úgy gondolom, hogy 400-500 ezer forintba biztosan belekerül majd az, hogy Áron augusztus végétől december 20-ig Berlinben tanul és lakik. Érdekes módon szállást volt a legnehezebb találni, és végül nem is úgy sikerült, ahogy mi szerettük volna, de most már mindegy, örülök, hogy jó helyen van. Egy barátnőm kötött össze egy Berlinben lakó ismerősével, rajta keresztül találtuk a befogadó családot. Szerettem volna, ha németeknél lakik, hiszen akkor állandóan kénytelen németül beszélni, de végül magyar család lett a befutó. Ez is augusztus elején derült ki, akkor már nagyon szorongtam, hogy sikerül-e fedelet találni a gyerek feje fölé. Az őszi szünetben kimegyünk hozzá, az is egy kalap pénz lesz, de nem akarom, hogy ő jöjjön, mert attól félek, hogy utána csak még jobban hiányozna neki az otthona. Abban bízom, hogy ennyi kint léttel már nem okoz majd nehézséget neki letenni a nyelvvizsgát, amikor hazajön.”
Szponzorált tartalom
