Amelia Dyer az 1800-as évek Angliájában élt, és olyan szegény szülők babáiról gondoskodott, akik nem tudták eltartani a gyerekeiket. Az ilyen embereket baby farmernek hívták abban az időben, ők voltak azok, akik pénzért örökbe fogadtak babákat, amíg a család jobb anyagi körülmények közé nem került, hogy tovább nevelhessék a gyereküket.
Amelia Dyer azonban nem törődött a babákkal, neki csak a pénz kellett, aminek érdekében még a tömeges csecsemőgyilkosságtól sem riadt vissza.
Nem sorozatgyilkosnak született, sőt tanult nőnek számított, aki sokat olvasott, és szerette a költészetet. Amikor gyerek volt, az édesanyja tífuszos lett, Amelia gondoskodott róla haláláig. Ezután elvesztette a kapcsolatot a családjával, és hozzáment egy 35 éves férfihoz, született egy gyermekük, majd a férfi meghalt. Egyedülálló anyaként Amelia ott állt egy újszülöttel, és égető szüksége volt pénzre. Házassága alatt egy szülésznő tanította az ápolói szakmára, tőle tudott a baby farmerkedésről is. Innen jött az ötlet, hogy elkezdi hirdetni magát a helyi újságokban. A hirdetésekben azt állította magáról, hogy férjezett asszony, aki jó körülmények között tud gondoskodni a bajba jutott családok babáiról. Ráadásul nem havi juttatást, hanem egyszeri összeget kér a babák gondozásáért. Persze esze ágában sem volt pelenkára és ételre költeni a kapott pénzt, inkább a saját boldogulására akarta fordítani.
Amelia Dyer, 1893 – Forrás: Wikipedia
Amelia először úgy gyilkolta meg a hozzá kerülő csecsemőket, hogy túladagolta őket azzal az ópiátszármazékkal, amit akkoriban a sírás csillapítására adtak a babáknak. A halott csecsemőhöz aztán kihívta az orvost, eljátszotta előtte, mennyire sokkolta a baba halála, és persze gyászolta nagy erőkkel. Ám 1879-ben egy orvos gyanakodni kezdett Ameliára a sok haláleset miatt, ezért feljelentette a rendőrségen. El is indult a nyomozás, ám csak elhanyagolást állapítottak meg gyilkosság helyett, aminek hat hónap munkatábor lett az eredménye.
Ameliát ez sem állíthatta meg.
Amint letelt a büntetése, rögtön új hirdetéseket adott fel, és gyűjteni kezdte a klienseket, akik rábízták a babáikat. Ha valamelyik szülő jelentkezett nála, hogy vissza akarja kapni a gyerekét, csak odaadott neki egy másik, még életben lévő csecsemőt. A halott babákat pedig már nem jelentette az orvosoknak, inkább megszabadult titokban a testektől: elégette vagy a folyóba dobta őket. Többször előfordult, hogy a hatóságok felfigyeltek rá, nyomozni kezdtek utána, ám amikor érezte, hogy szorul a hurok, öngyilkos gondolatokra hivatkozva bejelentkezett egy elmegyógyintézetbe. Dyer a lebukás veszélye miatt gyakran változtatta a lakhelyét is, és ilyenkor mindig új nevet is vett fel, hogy a rendőrök és a korábbi szülők ne találjanak rá.
Amelia Dyer hirdetései (Kép: Thames Valley Police)
A pontos számot sosem tudták megállapítani, de a feltételezések szerint Amelia Dyer több mint 400 gyermek haláláért felelős. A kutatók szerint ezt a számot valószínűleg minimum megduplázta volna, ha az egyik alkalommal nem buktatja le magát. 1896 márciusában a Temzén egy folyami hajós kihalászott a folyóból egy utazótáskát, amelyben egy kislány holtteste volt csomagolópapírba tekerve. A rendőrségen fedeztek fel a papíron egy elhalványult nevet és címet: Mrs. Thomas. A cím Amelia címe volt, ám ez nem volt elég bizonyíték arra, hogy összekössék a gyilkossággal, ezért csapdát állítottak a sorozatgyilkosnak.
Egy fiatal nőt használtak csalinak, aki jelentkezett Dyer hirdetésére, hogy rábízza a babáját.
Dyer el is ment a találkozóra, ám anya és baba helyett a rendőrséggel találta magát szembe. A házkutatás során a rendőrök találtak nála olyan ragasztószalagot, amilyen a kihalászott kisbaba nyakán is volt, táviratokat örökbe adásokról, hirdetéseket és anyáktól számtalan levelet, amelyekben a gyermekeiket kérték vissza. Ennyi elég volt Amelia letartóztatásához.
A rendőrség átkutatta a Temzét is, és találtak még hat holttestet – a gyermekek megölését Dyer kivétel nélkül elismerte. A tárgyaláson azonban már csupán egyetlen gyilkosságot vallott be, és az elmeállapotával védekezett, bizonyítékként felhozva az elmegyógyintézetekben tett látogatásait. Az esküdtszéknek összesen négy és fél percre volt szüksége ahhoz, hogy kimondják, hogy Dyer sorozatgyilkos, és halálbüntetésre ítéljék. 1896. június 10-én Ameliát kivégezték.
Dyer ügyét nemzetközi érdeklődés övezte a rengeteg baba halála miatt, és azért, mert sokáig el tudta kerülni a lebukást. Miatta szigorítottak aztán az örökbefogadási törvényen, és vonták szigorú ellenőrzés alá a baby farmokat.
(Kiemelt kép forrása: Rischgitz/Hulton Archive/Getty Images)
