Nyílt levél a nőnek, aki magányos a házasságában

Azt gondoltad, hogy majd ha férjhez mész, soha többé nem érzed majd egyedül magad. Ott lesz melletted a szerető társ, aki meghallgat, közel áll hozzád, megölel és érdekli, mi van veled. Akivel együtt vihetitek a hátatokon az élet terheit. Amikor odaálltál, és kimondtad az igent, azt hitted, lezártad végre a magányt, amit éreztél előtte. Nincs több egyedül töltött este, nincs több fájdalmas éjszaka, amikor a férfi annyira hiányzott mellőled, hogy bármit megadtál volna egy ölelésért. Nincs több vágyakozás a nagy ő után, nem kell többé első randikra járnod, jópofiznod, azt mutatni magadról, ami nem vagy, jó színben feltűnni, eltitkolni a hibáidat és felvenni azt a szörnyű szorítós bugyit, ami lelapítja a hasadat. Azt gondoltad, a házassággal automatikusan együtt jár az, hogy nem leszel magányos.

És most tessék, itt állsz és sosem érezted magányosabbnak magad.

„Magányosabb vagyok a házasságomban, mint amikor szingli voltam”

Sosem hitted volna, hogy ennyire egyedül lehetsz úgy, hogy melletted ott van az a férfi, aki életed párja, akit szeretsz és akit valamikor egynek éreztél magaddal. Most olyan távol van tőled, mintha nem is egy bolygón léteznétek. Hogy történhetett ez, mikor szakadtatok el egymástól?

Ülsz az ágyban éjjel, és már felidézni sem tudod, milyen volt az, amikor még összebújva aludtatok, egy takaró elég volt, és azt kívántad, sose érjen véget az éjszaka. Milyen volt, amikor úgy ébredtél mellette, hogy a tudat már elég volt a boldogságodhoz, hogy ő a férjed. Mindez eltűnt, maradt a helyén a nagy üresség, az a némaság, ami rátelepszik a mellkasodra, hogy lélegezni is alig tudsz tőle.

Hogy történhetett ez, mikor szakadtatok el egymástól? (Részlet a Volt egy tánc című filmből – Forrás: iMDb)

Egymáshoz szóltok, de nem beszélgettek.

Együtt vagytok, mégis külön. Ott van melletted, de mintha lélekben egész máshol járna. Nincsenek spontán ölelések és csókok, eltűntek az összenézések és kacsintások, már nem értitek egymást, nem látsz bele a lelkébe, mint régen, nem tudod, mi jár a fejében, és fogalmad sincs, mit keresel mellette.

A legjobb, amit tehetsz, hogy szembenézel a magánnyal, nem tagadod saját magad előtt, mennyire egyedül érzed magad a férjed mellett. Nincs benne semmi szégyellnivaló, ez is csak egy lelkiállapot, amire viszont nagyon oda kell figyelni. A magány ugyanis károsabb az egészségre, mint az elhízás vagy a cigizés. Nem érdemes tönkretenni magad csak azért, hogy fenntartsd a tökéletes házasság látszatát. Ahhoz, hogy változást érj el, mindig az első lépés az, hogy felismered és konstatálod a problémát, amit meg kell oldani.

A másikat nem tudod megváltoztatni, de a saját magányodat képes vagy enyhíteni.

Beszélj a férjeddel, mondd el, hogy érzel és mit szeretnél. Kommunikáció nélkül nem lehet egy házasságot helyrehozni. Ha nem akarja, hogy együtt dolgozzatok a problémán és valahogy közelebb kerüljetek egymáshoz, akkor kezdj el magaddal foglalkozni. Fordulj a barátnőkhöz, járj el közösségbe, keress új hobbit, edzést, bármit, csak ne maradj magányos. Még az is lehet, hogy ha a férjed látja, hogy nélküle is jól tudod érezni magad, észhez tér, és változtatni akar ő is. Ne add fel, ne merülj el a magányos házasságban, mert a lelked és a tested egészsége a tét.