Hamar beigazolódik, hogy az nem csak egy szám, hogy mi egy másik évezredben születtünk. Egy egész világ választ már el minket egymástól, ahol mindent másképp csinálnak. Hallgattassék meg a másik fél is, a kamaszok ugyanis igazi őskövületnek gondolnak minket, de ez majd egy jövő heti poszt témája.
Levelet feladni a postán
Természetesen tudja, hogy a leveleket a postás hozza, azzal is tisztában van, hogy kb. miként került a feladótól a postáshoz, mégse menne nekik kapásból, legalábbis, ha városban élnek, és nem az iskolával szemben van egy posthivatal. Nem tudja ugyanis, hogy hol található posta.
Miért? Mert már mi sem járunk postára. Se levelet feladni, se csekket befizetni. A levelezésünket elektronikusan intézzük, a számlákat szintén online fizetjük be, a csomagokat is futárszolgálat viszi el háztól, és szintén futár hozza, legfeljebb csomagpontra megyünk értük. Én évek óta nem voltam postahivatalban, így aztán a gyerekemnek sem tudtam megmutatni.
Nyilvános telefont használni
Egy beszélgetés alkalmával derült ki, hogy a fiam és a barátai azt gondolják, hogy az a pár telefonkészülék, amivel még a városban lehet találkozni, csak néhány ottfelejtett, rég nem működő múzeumi tárgy.
Telefonálni több okból nem tudnak. Először is, senkinek nem tudják fejből a telefonszámát. Annyira nem, hogy a legtöbb barátjuknak se biztos, hogy megvan a száma, hiszen állandó online kapcsolatban vannak, más platformokon beszélgetnek, chatelnek egymással, telefonszámra nincs is szükségük. Nem tudják, hogy be kell-e billentyűzni a +36-ot is, és ha nem, akkor viszont 06-ot kell a szám elé írni a 36 helyett.
Képünk illusztráció – Forrás: Getty Images
Teregetni
Na jó, a magyar gyerekek többsége még tud, mert nem annyira elterjedt a szárítógép kizárólagos használata, de az amerikai cserediáknak már annyira tetszett a fregolink, hogy le is fényképezte, és elküldte „ezt az érdekes, régi dolgot” a szüleinek. Ha választanom kell, inkább a szárítógépből kiszedett zoknikat párosítsa a gyerek, mint a fregolira teregesse, mert abban nem lenne köszönet.
Edényt törölgetni
Nekem kedvenc elfoglaltságom volt a nagymamámnál törölgetni, miközben ő mosogatott. Világokat váltottunk meg közben. Már az én édesanyám se törölgetett, csak hagytuk megszáradni az edényeket a szárítón, majd elpakoltuk. Nálunk már a mosogatógép tökéletesen megszárítja a program végére. Nem is értik a gyerekek, régen miért törölgettek.
Szőnyeget porolni
Régi belvárosi házak udvarán még most is sok helyen ott a szőnyegporoló állvány. Szerencsére már sehol nem használják, a gyerekek nem is értik, mire való a szuper porszívók korában. Azt hiszem a jó szomszédi viszonynak is jót tett, amikor a háztartások áttértek a porszívózásra, én legalábbis nehezen viselném, ha valaki épp a port verné ki a szőnyegéből, amikor én szellőztetek.
Képünk illusztráció – Forrás: Getty Images
Előadásra készülni a könyvtárban
Ha valamit szeretnék megőrizni örökké az emberiségnek, az a közkönyvtárhálózat lenne. De azért nem bánom, hogy egy kiselőadás miatt már nem a körzeti könyvtárba kell beülnie a gyerekemnek, ahol rossz esetben csak egyféle könyvből gyűjthet anyagot a témájához, hanem több forrásból is tájékozódhat az interneten.
Cipőt bokszolni
Nem csak úgy bekenni egy gyorsfénnyel, hanem komolyan különböző kefékkel és bokszokkal megtisztítani, fényesíteni. Nem a gyerekek hibája, hogy nem tudják mi a szakszerű cipőpucolás folyamata, hanem a cipők változtak meg. Színes sportcipők, könnyű gumi- és műanyag csizmák, amiket nedves ronggyal kell csak letörölni, vagy bedobni a mosógépbe.
A kislányoknak könnyebb dolguk van, ők felsőben rendszerint szeretnének egy fekete bőr, vádlit eltakaró csizmát, azt pedig mindennap tisztítani kell, hogy megfelelően csillogjon, de a fiúk ebben a korban még csak stoplis cipőről álmodnak.
+1 Különleges tudakozó
Pár hete kamasz gyerekeim könnyesre nevették magukat, amikor a Különleges tudakozóról meséltem nekik. Hát, valóban nem volt egy Google, mi például napokig készültünk olyan kérdésekkel, amikre reményeink szerint nem tudnak majd válaszolni a lexikonjaikból. Az egyik ilyen volt, hogy: isznak-e a halak?
