nlc.hu
Család
Deliága Éva: „Hiszem, hogy lehet jól válni!”

Deliága Éva: „Hiszem, hogy lehet jól válni!”

Évente körülbelül 45 ezer házasság köttetik, és ugyanennyi idő alatt 24 ezren válnak el. De mi van akkor, ha már gyerekek is szerepelnek a történetben? Mit mondjunk nekik? Mikor forduljunk szakemberhez? Ketten háromfelé című könyve kapcsán beszélgettem Deliága Éva gyermekpszichológussal.

Hosszú, sokszor kínkeserves út vezet odáig, amikor két ember azt mondja: itt a vége. Felnőtt fejjel is nehéz szembesülni azzal, hogy életük fontos döntésében kudarcot vallottak. Megremeg lábuk alatt a talaj, elveszítik biztonságérzetüket, összeomlik körülöttük minden – joggal érezhetik így. Mégis, amikor a közös gyerekeknek is el kell mondani, hogy anya és apa már nem akarnak együtt élni, az az igazán fájó. Ebben nyújt óriási segítséget Deliága Éva gyermekpszichológus nemrég megjelent, Ketten háromfelé című könyve. Egy esetét alapul véve kínál hasznos tanácsokat, ad mankót a válás mellett döntő szülőknek, akik szeretnék a lehető legjobb irányba terelni ezt, az egyébként mindenkinek fájdalmas utat. 

Létezik egyáltalán jó válás?

Szeretném hinni. Onnan indulunk, hogy az eredeti opció, miszerint a család békében és harmóniában él, az a továbbiakban már nem lehetséges. Azt kell megnézni, hogy milyen más opciók léteznek, mi az, ami a válás előtti állapottól elrugaszkodva, de még mindig nagyon élhető, egészséges személyiségfejlődést biztosító közeg lehet a gyerekek számára. Itt óriási különbségek vannak. A rossz válásban a gyermekek érdeke sérül, az érzelmi kapcsolatuk a környezetükkel (elsősorban a szülőkkel) megrendül, és elvész a biztonságérzetük. A jó válás ezzel szemben egy olyan stabilitást, érzelmi biztonságot, kiszámítható, következetes rendszert tud hozni a gyermekek életébe, amelynek során megmarad a kapcsolata fizikai és érzelmi értelemben mindkét szülővel, és egy pozitív jövőképet tud felvázolni a család összes tagjának. Igen, lehet jól válni, aminek a kulcsa elsősorban a szülők közti kommunikáció. 

Egy válást mindig megelőz egy keserves időszak, amiből a gyerekek le tudnak szűrni egyet s mást. Mikor avassák be őket a szülők?

A gyerekek számára az nyújt biztonságot ebben a folyamatosan változó világban, ha minél több konkrétumot tudnak mondani a szülők. Nem érdemes megosztani a válást velük akkor, amikor még a szülők is bizonytalanok. Bár a gyerekeknek nagyon jók az antennáik, megérzik a feszültséget a családban, és ha erre rákérdeznek, akkor elmondhatjuk nekik, hogy igen, problémáink vannak, de próbáljuk azokat megoldani. Az aktuális jelen helyzetre valamit mindig mondani kell, korosztálytól függően. De amikor megszületik egy döntés (hosszú hónapok, évek alatt), akkor már tudniuk kell a konkrétumokat a szülőknek. Például: mi történik ez után, ki költözik, és a válás után hogyan rendezik be az életüket, persze mindez a gyermekek szemszögéből. A szülőknek ilyenkor általában az a fontos, hogy minél előbb megszabaduljanak a másiktól, ne adj’ isten bosszút álljanak a másik félen, de a gyerekeknek az a lényeg, hogy mikor láthatják apát, hol laknak majd anyával, hol lesz a szobájuk, ki megy értük az óvodába vagy az iskolába, ki viszi őket edzésre. Ezeket a kérdéseket első körben a szülőknek közösen meg kell beszélniük, ki kell dolgozniuk addigra, amikorra a gyermekek elé állnak a válás tényével.

Deliága Éva (fotó: nlcafe)

Ebben az élethelyzetben szerintem örül a szülő, ha ő maga minél kevesebb sérüléssel vészeli át ezt az egészet. Van, amikor nehéz higgadtnak maradni. Nem túl nagy elvárás tőlük, hogy minden pillanatban a gyerekük érdekeit tartsák szem előtt? 

Azt látom, hogy létező trend ma Magyarországon, hogy próbálják elfedni a szülők az igazságot. Pont azért, mert azt gondolják: ezzel megóvják a gyerekeket. Nem azt mondom, hogy kell előttük veszekedni! Az egy jó törekvés, hogy a szülők akkor beszélik meg a problémákat, amikor a gyerekek nincsenek otthon, vagy nem hallják. Nem lenne jó, ha a gyerekek is értesülnének azokról a dolgokról, amiket az indulatos szülők egymás fejéhez vágnak ilyenkor. De igenis tudniuk kell arról, hogy feszültség van anya és apa között, eltávolodtak egymástól. Vannak kérdéseik a gyerekeknek, és fontos, hogy ne maradjanak magukra ezekkel. Valamilyen szinten kell velük erről is beszélgetni. Az ő érdekük fontos mindkét szülőnek, a jó szándék ott van anyában és apában is. Mégis nagyon gyakori, hogy a felnőtteket elsodorja a düh, de ne váljanak a gyerekek egyfajta eszközzé, ne zsarolják vele a másik felet! Ehhez persze kell egyfajta személyiségbeli érettség és jó konfliktuskezelési stratégia, hogy a felnőtt meg tudja különböztetni a saját indulatait és a gyermekek érdekét ebben a szomorú helyzetben.

Mikor forduljanak a váló szülők gyermekpszichológushoz? 

Általában előzetesen keresnek fel, amikor már látszik, hogy a válás elkerülhetetlen, de még a gyerekeknek nem mondták el a hírt. Nagyon hasznos útmutatást tud adni egy ilyen szülőkonzultáció. A legjobb, ha a felek közösen jönnek el, és együtt teszik fel a kérdéseiket, így a legátláthatóbb. Ez ad egyfajta magabiztosságot mindenkinek. A szakember tud segíteni abban, hogyan közöljék a tényt a gyerekekkel, vagy közösen ötletelnek a kapcsolattartás kialakításában. Segít rávilágítani a gyermekek nézőpontjára, érdekeire. 

A könyved a gyermekek nézőpontját helyezi előtérbe, mégis a szülőknek is egyfajta mankó. Miért ezt a témát választottad?

A könyvben egy esetet viszek végig: egy 13 éves kamaszlány történetét, akinek a szülei együtt jöttek el hozzám. Azért róluk írok, mert itt viszonylag pozitív válástörténetet láthattam. Az ő példájukon keresztül néhány elkerülendő problémára is rá tudok világítani, de egy jól együttműködő párról van szó, így sokat lehet meríteni az ő esetükből. Majdnem három évig beleláttam az életükbe, ez adott egy nagyon szép ívet a folyamatnak. Amikor a terápia véget ért, igazán megnyugtató állapotban tudtam elengedni az akkor 16 éves lány kezét. Maga a válás témája pedig sajnos adott, a házasságkötések körülbelül fele válással végződik, a legtöbb esetben gyerek is szerepel a történetben. Vagyis mindennap aktuális. Saját praxisomban is markáns az, amikor válással kapcsolatos gondokkal keresnek meg, vagyis mondhatni: a téma az utcán hevert. 

Miben nyújt támogatást ez a kötet?

A szülők ilyenkor maguk is keresik a kapaszkodókat. Ostorozzák magukat, borzasztó bűntudattal élnek. Nem elég, hogy magukat is rendbe kell hozniuk lelkileg, de még a gyerekeiket is úgy kell tovább nevelniük a kialakult helyzetben, hogy a lehető legkevesebbet sérüljenek. Amikor összeházasodtak a felek, akkor teljesen más jövőkép élt a fejükben. Iszonyú fájdalmas, amikor ez a kép egyszer csak összeomlik. Óriási a tét. A szülők, ha érzik, hogy válságba került a kapcsolatuk, elbizonytalanodnak, kapkodnak, beszélgetnek hasonló sorsú ismerősökkel, utánaolvasnak, dolgoznak a saját önismeretükön. Amikor hajlamosak a szülők azt gondolni, hogy elváltként már eláshatják magukat, egy ilyen könyv feltétlen pozitív üzenet. Lehet másként is. Ennek a mikéntjét vetettem papírra, vagyis nemcsak az esetleírás szerepel benne, hanem vannak keretes részek, amiben kiemelem, hogy az adott folyamatból mi az az általánosítható tudás, amit érdemes alkalmazni, nemcsak kamasz gyerekkel, és nemcsak így váló szülőknél is.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top