Család

Ezt tanulhatod a kamasz gyerekedtől

Lassan közhely, de a tinik már nem tévéznek. Ha a fiamat kérdezném, nem tudna ötnél több tévécsatornát felsorolni, és abból három mesecsatorna lenne, amit még ő is nézett tíz évvel ezelőtt.

Viszont mindig tudják, melyik sorozatot érdemes éppen nézni, honnan lehet a legkönnyebben és legjobban letölteni, de inkább megteszik ezt helyettünk, mert mire megértjük, addigra már lent is van. Rengeteg filmet néznek, minden őket foglalkoztató problémára van egy filmjük, ami segíti őket a válasz megtalálásában.

A Facebook olyan nekik, mint nekünk a morzetávíró

Kedves, ósdi valami, ahova a szülők néha képeket töltenek fel róluk, amiért két éve még háborogtak, de mára rájöttek, hogy úgyse látja a szülőkön kívül senki, különösen nem a barátaik, akik szintén soha nem használják ezt a közösségi médiát, így aztán már ez sem érdekli a kamaszokat. Maximum a Messengert használják üzenetváltásra, de nem ez az egyetlen platformjuk, ahol kommunikálnak egymással.

Állítólag az SMS már népszerűbb a körükben, mint az élő beszéd, és ebben lehet valami, de nehogy azt gondoljuk az ósdi elképzeléseinkkel, hogy az SMS valóban azt jelenti, amit nekünk, mert olyat ők szinte csak velünk váltanak. Üzengetnek a képmegosztó levelezésében, a Snapcheten (ami biztosan nagyon menő, és regisztráltam is, hogy haladjak a korral, meg értem a lényegét, de én mégis maradok valami húsz évvel ezelőtti technológiánál, ha közléskényszerem van).

Új, elképesztően jó zenéket hallhatok

Ha főzés közben kicsit hallgatózom a gyerekszoba előtt, legnagyobb meglepetésemre nem egyről kiderül, hogy a hetvenes vagy a nyolcvanas években létező zenekar játszotta, csak hozzám soha nem jutott el, bezzeg a kétezres években született srácok megtalálták. A Spotify csak nekem menő, a kamaszok inkább mixeket hallgatnak, amiben ez a zeneszolgáltató nagyon gyenge, úgyhogy használjunk mást.

kamasz tudás szülők

A Spotify csak nekem menő, ők inkább mixeket hallgatnak (Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash)

Van élet Robin Cookon túl is. Oké, ez már akkor is igaz volt, amikor mi voltunk tinik. Nehezen lehet elmagyarázni a e-book-olvasón könyvet olvasó tininek, hogy némelyik Cook-könyv annyira menő volt, hogy nem lehetett kapni, ezért irodában dolgozó anyáink fénymásolták nekünk, sőt volt olyan szerencsétlen, aki a fénymásolat másolatát tudta csak olvasni, de ez egyáltalán nem zavart minket.

Azt hinnénk, nem beszélgetnek kortárs irodalomról, de érdemes figyelni az olvasmányaikat, mert igazi jó regényekbe és írókba futhatunk bele. Rettentő kritikusak, szerintem nincs olyan tini, aki csak azért végigolvasna egy regényt, mert már elkezdte. Ha rossz, akkor az ötvenedik oldal után nem nyitják ki többet. Ezt nekem is jó lenne alkalmaznom, és csak jó könyvekkel töltenem az időmet.

A hírfogyasztási szokásokat is érdemes lenne tőlük tanulni annak ellenére, hogy állítólag a mostani tiniket egyáltalán nem érdekli semmi

Határozottan állíthatom, hogy ez nem igaz. Meglepően képben vannak a politikával és gazdasággal kapcsolatban is, sőt a külpolitikai ismereteik elképesztően nagyok. Angolul olvasnak híreket, rengeteg forrásból tájékozódnak, egyáltalán nincs kedvenc hírsite-juk, amihez ragaszkodnának. Megosztják egymással az információt, és van forráskritikájuk is. Ahhoz képest, hogy tizenöt évesek, meglepően sokat foglalkoznak globális problémákkal. A magyarországi hírekkel kapcsolatban pedig elképesztően cinikusak.

Dolgok elengedése, szentimentális nosztalgia hiánya

Ezt tényleg nagyon szeretném megtanulni tőlük. Nem gondolják úgy, hogy amit és ahogy ők csináltak gyerekkorukban, annak úgy kell lennie. Valljuk be, mi azért hajlamosak vagyunk ilyesmire. Azt gondoljuk, hogy amit mi olvastunk kötelezően, az nem véletlenül volt feladva, és mindenkinek hasznára válik majd. A kamaszokat egyáltalán nem zavarja, ha az utánuk következő generáció teljesen mással foglakozik. Nincsenek istenként tisztelt bálványaik, olyan kultfilmjeik, amiket „kötelező” megnézni, muszáj szeretni. Ha nem volt meg, nem baj, beszéljünk másról, ami közös pont.

Szuper applikációkat ismernek

Állítólag mindenre van már applikáció. Lehet, de ha nekem eszembe jut valami, amiről azt gondolom, hogy tele az internet applikációval, akkor biztosan kiderül, hogy nem is igaz.
Vagy ha van is ilyen, akkor rossz és drága. Említsük csak meg a problémánkat a gyerekünknek. Két lehetőség közül választhatunk majd: kiderül, hogy maga a probléma hülyeség, és ne foglalkozzunk vele a továbbiakban, vagy azonnal tudja az app nevét, le is tölti nekünk, és személyre szabja a telefonunkon.

Bevásárlólista, amit a férjem is láthat és szerkeszthet? Done. Kalória- és szénhidrátszámláló? Done. Fókusznövelő? Hülyeség.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top