Az SOS Gyermekfalvak több mint 500 örökbe fogadó szülőt kérdezett meg az örökbefogadás világnapja alkalmából arról, mennyire érzik elfogadónak a környezetet az örökbefogadással kapcsolatosan. A kutatás megdöbbentő eredményre jutott; kiderült ugyanis, hogy minden második örökbefogadó szülő kapott már furcsa vagy negatív megjegyzéseket a környezetétől az örökbefogadás miatt. Ráadásul a számok azt mutatják, hogy a legtöbb bántás épp az érintettek közvetlen közeléből érkezik. A legkevésbé toleránsak a szomszédok (33 %), a rokonok (29 %), a barátok (28 %) és a gyermek óvodájában, iskolájában dolgozó pedagógusok (26 %) voltak.
Minden második családnál a megjegyzések a gyermek vélt származására vonatkoztak, de a vér szerinti szülők elítélése is majdnem ugyanilyen gyakori (43,3 %).
A harmadik leggyakoribb és bántó megjegyzés az örökbe fogadó anyák felé irányul, hogy miért nem szültek inkább.
Minden hatodik örökbe fogadó családnak szakadt már meg valamilyen kapcsolata az örökbefogadás miatt.
Annak ellenére, hogy ilyen mértékű előítéletekkel kell megküzdenie az örökbefogadóknak, a legtöbben mégis nyíltan vállalják az örökbefogadást. Míg pár évtizeddel ezelőtt még gyakori volt, hogy a szülők eltitkolták gyerekük elől az örökbefogadás tényét, a megkérdezettek között alig volt ilyen. A szülők többsége abban is támogatná a gyermekét, hogy felvegye a kapcsolatot a vér szerinti szüleivel vagy testvéreivel, ha a gyerek szeretné (82 %).
Nehéz helyzetben az óvodások, a romák és a fogyatékkal élők
Az SOS Gyermekfalvak kíváncsi volt az örökbe fogadó szülők hozzáállására is a roma, fogyatékkal élő és idősebb gyerekek örökbefogadásával kapcsolatosan is.
A válaszadók harmada fogadna 3 évesnél idősebb gyereket, majdnem minden második szülő pedig nyitott roma gyermek örökbefogadására. Lényegesen kevesebben nyilatkozták, hogy egyértelműen vállalnák fogyatékkal élő gyermek örökbefogadását (3,5 %), ugyanakkor majdnem minden második megkérdezett azt a fogyatékosság mértékétől tenné függővé.
Hosszú évekig is várhat, aki csecsemőt szeretne
Az örökbefogadók 60 százaléka a gyerekre való várakozást tartotta a legnehezebbnek az örökbefogadással kapcsolatosan, 33,5 százalék pedig azt, hogy a vér szerinti szülő elállhat az örökbe adástól a gyerek hat hetes koráig.
„Akár 5-6 évig is várakozhatnak azok, akik egészséges csecsemőt szeretnének örökbe fogadni és származási kikötést is tesznek. Lényegesen lerövidíti a várakozási időt, ha az örökbefogadó például nyitott roma gyerek örökbefogadására vagy óvodáskorú gyermekre. Az SOS-ben közel 400 gyerekről gondoskodnak nevelőszülők, évente átlagosan 2-4 gyereket sikerül örökbe adni. Ennél lényegesen több nem kerülhet vissza vér szerinti családjába, mégsem találnak örökbe fogadó családra” – mondta Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak gyermekvédelmi programigazgatója.
Az SOS megkérdezte azt is, mi jelentene leginkább segítséget a szülőknek.
Legtöbben az örökbefogadási eljárás gyorsítását nevezték meg, a szülők harmada a támogató társadalmi közeget hiányolja második helyen, illetve több szakmai, akár pszichológiai segítséget igényelnének. A szülők negyede pedig több információt várna az örökbe fogadott gyerekről. Minden hatodik örökbe fogadó szülő úgy érzi, hogy a pedagógusok és a bölcsőde, óvoda, iskola körüli segítő szakembereknek (pszichológus, gyógypedagógus, pedagógiai asszisztens, logopédus stb.) nagyon kevés tapasztalatuk van az örökbefogadással kapcsolatosan.
És hogy miként lehet örökbe fogadó szülőként megküzdeni az ember saját félelmeivel? Erről beszél egy hatgyermekes házaspár a most következő TED-videóban:
