Aki 1992-ben érettségizett, az nem tudta kivonni magát a politikai beszélgetésekből. Nem ez tette ki a napjaink nagyrészét, de úgy éreztük, történelmi időket élünk, muszáj volt beszélni róla. Érdekes lenne, ha visszaemlékeznének azok is, akik mondjuk 1956-ban tizennégy évesek voltak egy kisvárosban, hogy mennyire volt általános dolog nekik a politizálás. Úgy tűnik, a mostani tiniket kevéssé érdekli a politika magyar része, a világpolitikával talán többet foglalkoznak. Úgy viselkednek amikor politikai témáról esik szó, mintha valamilyen nagyon kellemetlen bőrbetegségről kellene beszélniük.
Sokan úgy gondolják, hogy ha holnap lennének a választások, akkor nem mennének el szavazni.
Először is azért, mert fogalmuk sincs, kik közül lehetne választani, és nekik mi a céljuk, másodszor pedig azért nem, mert úgy gondolják, az ő életüket nem érinti ez az egész. Ehhez képest mi, a szüleik elképesztően sokat foglalkozunk politikával, ez például egy óvodáson meg is látszik, sokan teljesen képben vannak a szüleik politikai véleményével. Aztán eltelik tíz év, és burkot növesztenek maguk köré, megpróbálnak egy elképzelt szigeten élni a barátaikkal, ahol nem befolyásolja őket a külvilág. Tiniket kérdeztünk arról, miért nem érdekli őket a politika.
Hanna, 15:
„Van olyan része a politikának, ami érdekel. Például a nőpolitika, az egyenjogúság kérdése. Na ez az a téma, amiről a magyar parlamentben nem akar a sok férfi hallani. Ha Skandináviában élnék, még az is lehet, hogy politikus lennék.
Itthon a politika büdös. Nincsenek illúzióim, tudom, hogy mindenhol mocskos dolog a politika, és soha nem bíznék egy politikusban sem, még akkor sem, ha rá szavaznék, de azért létezhetne egy párt, amelyik az egyenjogúság kérdését fontosnak találja.
Még ha az egyes emberek politikusok is a pártokban, azért magának a pártnak lehetnének jó, és támogatandó céljai. Amíg ilyen nincs, én másokkal nem foglalkozom. Hiába is tennék bármit, egyedül kevés vagyok, nem számít a kis szavazatocskám a sok nyugdíjaséval szemben, akiknek egészen más dolgok fontosak. Nem mondom, hogy azok kevésbé fontos dolgok, de engem nem érdekelnek. Ott vannak például a britek. A nyugdíjasok szavazták meg a Brexitet, a fiatalok meg mind miattuk szívnak majd. Ha meg már én leszek ennyi idős, akkor mindegy lesz, de remélem emlékezni fogok erre.”
Andris, 16:
„Egyáltalán nem érdekel a politika. Érdemes megnézni, milyen embereket helyez hatalomba az a réteg, akiket érdekel. Csak annyit mondok: Trump. Hogy voltak képesek a világ legerősebb országának az élére egy ilyen embert állítani? Amit mond, az undorító, ahogy mondja, az undorító, de ha leveszed a hangot akkor is röhögőgörcsöt kapsz. És ő a világpolitika első, és legbefolyásosabb embere. Képzeld el a többit!
Nem szavaznék senkire, úgy is csak hazudnak, becsapnak, és meglopnak mind.
Nem tegnap volt itt a rendszerváltás, de nem volt olyan, hogy ne ez történt volna. Én a tanulással foglalkozom, érettségi után külföldre megyek tanulni, és az ottani politikai helyzetet még kevésbé ismerem, mint az ittenit. Szavazni amúgy se szavazhatok majd, mert nem leszek állampolgár.”
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash
Dani, 16:
„Pár év, és elképesztően nagy változások lesznek a világpolitikában. Akik most az erős emberek, azok mind nem lesznek sehol, és teljesen ismeretlen figurák irányítják majd a világot. Olvastam, hogy a mostani elavult módszerekkel nem tudnak már az államok adót szedni majd, például a kriptovaluták miatt, ami megváltoztatja a pénzpiacot, úgyhogy az információt fogják megadóztatni. És ez nem száz év múlva lesz, hanem harminc.
Annyi idős leszek, mint most apám, és teljesen más világ lesz. Alighanem rosszabb, de a mostani politikának arra egyáltalán nem lesz hatása. Akkor meg mit foglalkozzak a politikusokkal? Mindegyik csak a saját érdekeit nézi.
Régen sem volt ez másképp, azért aki tanult történelmet, az mind tisztában van vele, hogy micsoda játszmák mentek mindig is. A nagy politikusok is mind inkább nagy kaliberű politikusok voltak, nem emberileg nagyok. Kevés olyan volt, aki a becsület szobra lehetne, hiába állított nekik az utókor valódi szobrokat. Érdemes elolvasni az életrajzukat. Tettek pár, az országuk számára hasznos dolgot, ezért utólag elnézik nekik a kisebb stiklijeiket. Végül is biztosan az számít, hogy halálod után hogyan ítélnek meg, de a mostani politikusok, akik élnek, azokra mind a haláluk előtt kéne szavazni. Hát, én egyikre se tudnék.”
Dóri, 16:
„Szerintem nem igaz, hogy a mostani tiniket nem érdekli a politika. Az osztályban is vannak négyen, akik állandóan politizálnak. Hírportálokat olvasnak folyamatosan, úgy köszönnek egymásnak reggel, hogy megkérdezik egymástól, hogy olvasta-e ezt vagy azt a cikket. Na, ők viszont semmi mással nem foglalkoznak, csak a politikával. Szánalmasak.
Engem valóban nem érdekel. Én szülésznő szeretnék lenni, szülni mindig fognak az emberek, amíg létezik emberiség. Ezért hajlandó vagyok tanulni, később pedig lesz majd munkám. Teljesen mindegy, hogy ki ül majd a trónon. Csak viccelek, nehogy azt hidd, hogy azt hiszem, királyság van!
Nem akarok paranoiás bolondnak tűnni, de abban biztos vagyok, hogy minden lapot előre leosztanak a világban, itt meg a sok birka azt képzeli, hogy ő dönthet. Hát egyáltalán nem. Nem is érdemes erre időt fecsérelni. A lényeg, hogy családommal és barátaimmal normálisan tudjunk élni. Nem számítok semmilyen segítségre az államtól, függetlenül akarok élni, úgyhogy számomra mindegy is, hogy ki kormányoz éppen. És ha érdekelne, jobb lenne? Bármit meg tud változtatni valaki a szavazatával? Kire kéne szavaznom, hogy több ingyenes egyetemi hely legyen? Van ilyen? Ja, nincs, akkor meg miről beszélünk?! A politikusok gyerekei is szülésznőknél születnek majd, úgyhogy ezt jobb lesz észben tartaniuk. Na, ez megint csak vicc volt.”
