A rendszerességet azért érdemes egy kicsit tisztázni, mert egyáltalán nem napi rendszert jelent, de úgy alakult, hogy szinte minden péntek este iszunk egy pohár bort. Néha kettőt is. Ezt nem titokban tesszük, nem zugivók vagyunk a férjemmel, és mivel nincsenek alkoholproblémáink ügyet sem csinálunk belőle. Péntek estéink úgy alakultak, hogy rendszeresen vagy akkor jönnek hozzánk vendégek, vagy mi megyünk akkor másokhoz. Étel mellé borozunk általában, amolyan franciás vacsorák ezek, ahova általában mi is egy palack borral érkezünk, és azt gondolom, ezt a szokást nem igazán kell bemutatnom egyetlen családnak sem.
Amikor viszont eljött az idő, hogy az alkohol veszélyeiről beszéljek a gyerekkel, kellett vennem egy nagy levegőt, és előbb magamban végiggondolni őszintén a viszonyomat az ivással.
A tavalyi száraz november nagy tanulsággal szolgált ugyanis számomra, amikor a második héten elbuktam, és kiderült, hogy mégiscsak erősebb a függőségem a semminél, vagyis annál, amire gondoltam. Ha soha nem járnék társaságba, csak otthon tölteném az estéimet a szűk családdal, akkor alighanem hónapok telnének el úgy, hogy eszembe se jutna meginni egy korty alkoholt. Csakhogy a novembere és a december pont azok a hónapok, amikor nagyon sokat járok el itthonról különböző céges és családi összejövetelekre, amiknek bizony része a koccintás.
Pár alkalommal akár meg is állhatnám, hogy csak egy limonádét iszom, de bevallom, én szeretek a társasággal meginni mondjuk egy pohár pezsgőt egy fárasztó nap után. Tavaly még ezt gondoltam, hogy semmit nem jelent majd azt mondani a barátaimnak novemberben, hogy csak teázom ma este, ti csak igyatok nyugodtan, de tévedtem. Az első tea után egyszerűen innom kellett nekem is egy pohárral. Ijesztő volt, hogy mennyire jólesett.
Idén több okból nem buktam el novemberben. Készültem, és csak akkor mentem társaságba, ha tudtam, hogy rajtam kívül van ott más is, aki tartja ezt az egyhavi önkéntes lemondást. Párban könnyebben elteázgat az ember. Úgyhogy az egyik, amit fontosnak tartottam elmesélni, az a függőség, és ezzel kapcsolatban azt, hogy mennyire rosszul kezeli a magyar társadalom az alkoholt, és mennyire a mindennapok része az ivás, akkor is, amikor nem lenne rá szükség.
Azzal kezdeném, hogy nem véletlen az, hogy tizennyolc éves kor alatt nem szolgálnak ki senkit alkohollal.
Az alkohol igenis káros az emberi szervezetre, még akkor is, ha mi, a szülei is fogyasztjuk. Nem mindegy persze, hogy mennyit fogyasztunk, de azt, hogy iszunk-e vagy sem, azt csak a tizennyolcaik születésnapunk után áll jogunkban eldönteni. Inni felnőttkorban sem kötelező egyáltalán. Fontos hangsúlyozni, hogy mi is tisztában vagyunk azzal, hogy nagyon könnyű alkoholhoz jutni, és annak ellenére, hogy a törvény tiltja gyerekek kiszolgálását, a legtöbb szórakozóhelyen és üzletben szó nélkül bármit eladnak annak, akinek pénze van rá.
Arra is emlékszünk még, hogy mindig volt a társaságban egy-két olyan nagymenő, aki vagy valóban rendszeresen ivott, vagy csak azt gondolta menőnek, ha azt állította magáról. Ha egészséges önértékeléssel rendelkezik a gyerekünk, akkor könnyebb lesz megértetni vele, hogy piálni egyáltalán nem menő, és főleg nem kötelező. Ez is pont olyan, mint bármelyik másik cselekvés: lehet rá nemet mondani, és bármikor abba lehet hagyni, sőt nem is kötelező elkezdeni.
A másik fontos téma a részegség.
Könnyű megoldás lenne azt mondani, hogy erről beszéljen vele az apja, de miért ne beszélhetnék vele erről is én? Azért, mert olyan képmutató a társadalmunk, hogy egy férfi lehet nyíltan alkoholista, de a kismamák zugivása tabu? Nők is voltak már részegek, és elég csak végig sétálni egyik éjjel egy szórakozóhely környékén, hogy lássunk részeg nőket. A női részegség mindössze annyiban különbözik a férfirészegségtől, hogy részeg nőket sajnos sokkal gyakrabban használnak ki szexuálisan, és ezért különösen veszélyes. Ha nem a lányunkkal, hanem a fiunkkal beszélünk az ivásról, akkor azt is jó, ha a elmondjuk neki, hogy soha ne legyen benne, sőt akadályozza meg, ha azt látja, hogy a társaságában fiúk vagy férfiak megpróbálnak leitatni egy lányt.
Természetesen senki ne részegedjen le, de tudjon róla egy lány is és egy fiú is, hogy aki többet iszik, az bizony részeg lesz. Hogy mi az a mennyiség, ami még nem okoz részegséget, azt nem lehet előre elmondani, és azt is tudnia kell minden kamasznak, hogy ez mindenkinél más és más. Van, aki egy pohár pezsgőtől látványosan ittas lesz, és olyan is akad, akinek sokkal több sem árt meg látványosan, ami persze nem jelenti azt, hogy ő ne lenne ugyanúgy erősen ittas. A legfontosabb mégis biztosítani a gyerekünket arról, hogy mindig számíthat ránk, de tudjon róla, hogy mi is számítunk rá, és a szó szerint józan döntéseire.