Ez az, amire nincs recept. Függ az embertől, a múlttól, az élethelyzettől, de alapvetően azt hiszem, hogy az a ritkaság, ha valaki szoros és meghitt kapcsolatot tart fenn az exével. Egyesek szerint ez abnormális, mások szerint nincs ebben semmi rossz. Az élet mindenesetre produkál extrém helyzeteket.
„Még lakást is egy utcában vettünk”
El tudod képzelni azt a szituációt, hogy a volt pasid lesz a legjobb barátod? Sőt a férjed legjobb barátja is, és a gyerekeitek együtt járnak oviba, és direkt egy környékre költöztök? Enikőék ugyanis pont ezt csinálták, szóval ilyen is van…
„Még kamaszok voltunk, amikor egymásba szerettünk Zolival, és évekig együtt jártunk. Az egyetemen azonban mindketten megismerkedtünk más emberekkel, és kiderült számunkra, hogy nem fogjuk együtt leélni az életünket. Szépen megbeszéltük, elváltunk azzal a felkiáltással, hogy jóban maradunk, hiszen nagyon szeretjük egymást, és bármiben számíthatunk a másikra. Őszintén bevallom, hogy ott, akkor ezt még én magam sem hittem el igazán. De tévedtem, és ennek ma már szívből örülök. Zoli már másnap hívott, és hétvégére megbeszéltünk egy találkozót, és ez így ment éveken keresztül. Mindig elmondtuk a másiknak, mi történt velünk, bemutattuk egymásnak a barátnőinket, barátunkat, együtt ünnepeltük a szülinapokat, karácsonyokat, és az elmúlt 15 év bebizonyította, hogy a barátságunk tényleg létezik, kiállja az idő próbáját.
Amikor megismerkedtem a férjemmel, akkor elmeséltem neki, hogy bár Zoli az exem, de évek óta csak barátok vagyunk, és ez így is marad. Amikor bemutattam őket egymásnak, akkor azonnal összepacsiztak, elválaszthatatlan haverságba kerültek, néha még féltékeny is vagyok arra, hogy milyen jóban vannak.
Zoli megnősült, és Anna, a felesége igazán jó fej, jóban vagyunk mind a négyen. Amikor mindenki lakást keresett és az első gyereket várta, akkor döntöttük el, hogy közel költözünk egymáshoz, mert így könnyebben és gyorsabban tudunk segíteni a másiknak, ha baj van, és egyszerűbb találkozni is. Így aztán egy utcában vettünk lakást, a gyerekeink pedig egy oviba járnak. Olyan cukros, habos sztori, de mi így nagyon jól érezzük magunkat. Volt már olyan, akinek elmeséltem ezt, és röhögőgörcsöt kapott, nem is hitte el egy darabig, aztán csak döbbenten bámult rám, amikor rájött, hogy igaz” – meséli Enikő.
Amikor bemutattam őket egymásnak, elválaszthatatlan haverságba kerültek, néha még féltékeny is vagyok arra, hogy milyen jóban vannak
A felelősség örök csírája
Te például odaadnád a volt férjednek csak azért az összes spórolt pénzedet, hogy tudjon lakást találni? Még akkor is, ha csúnyán viselkedett veled, és az egész házasságotok alatt a tartozásait törlesztetted?
„Éppen karácsonykor sikerült megmondania a kedves férjemnek azt, hogy már nem szeret, és nem akar többé velem élni. Kegyetlenségnek gondolom, hogy a vizsgaidőszakom kellős közepén, karácsonykor közölte mindezt, gyakorlatilag minden előzmény nélkül, és összetörte a szívem. Mondjuk, legalább összeszedte a cuccát, és lelépett, így aztán egyedül kezdtem újjáépíteni magam, nem kellett kerülgetnem. Mivel a lakás az enyém, ezért nem is lett volna semmi jogalapja ott maradni ezek után. Néhány nappal később felhívott, hogy nincs hová mennie, gyakorlatilag hajléktalan, és
bár az egyik felem szívből utálja őt azért, ahogyan velem viselkedett, mégis úgy döntöttem, hogy segítek rajta, hiszen ez az ember nem akárki, hanem a férjem volt, és én úgy érzem, hogy felelősséggel tartozom érte. Összeszedtem az összes spórolt pénzemet, ami nem egy hatalmas összeg, pusztán 150 ezer forint, és odaadtam neki, így legalább van pénze egy szobát bérelni.
Bevallom őszintén, a lelkemnek sokkal jobb így, a pénz meg nem érdekel, van hol laknom, éhen sem fogok halni, szóval belefért. És abban is biztos vagyok, hogy egész hátralévő életemben segíteni fogok neki, ha bajban lesz, mert ilyen vagyok. Nem ápolok vele napi kapcsolatot, hatalmasat csalódtam benne, és most nagyon örülök, hogy nincsenek közös gyerekeink, de a szeretet és a felelősségvállalás egy bizonyos kis csírája örökké megmarad iránta a szívemben. A barátaim szerint hülye vagyok, de ez egyáltalán nem érdekel, nekem így tiszta a lelkiismeretem” – mondja Réka.
A szeretet és a felelősségvállalás egy bizonyos kis csírája örökké megmarad iránta a szívemben
Akik a gyerekeikkel üzengetnek egymásnak
Abban az esetben, amikor két ember elválik egymástól, és közös gyerekeik vannak, szinte kötelező kapcsolatot tartani az exfeleséggel, exférjjel. Vagy legalábbis jó lenne, de ehhez azért kell némi érzelmi intelligencia…
„Már 20 éve nem élek a volt feleségemmel együtt, a lányaink 5 és 8 évesek voltak a válásunkkor.
Igazából büszke vagyok arra, hogy sosem fizettem gyerektartást, mert a gyerekek egyik héten velem, másik héten vele voltak, ezért állapodtunk meg így. Viszont annyira rossz viszonyban váltunk el, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hogy az elmúlt 20 évben hányszor beszéltünk egymással telefonon.
Leginkább a gyerekeken keresztül üzengettünk egymásnak. Ha csörgött a telefon, és a volt nejem hívott, igyekeztem nem felvenni, illetve még az utcán is megpróbáltam elkerülni. Lehet, hogy nem a legjobb megoldás, de szerintem nagyon hatékony volt. Persze rengeteg bosszúság adódott abból, hogy nem egyeztettünk egymással, de nekem ez a dolog csak így ment, és biztos vagyok abban is, hogy a gyerekeinknek sem volt jó. Ennek ellenére úgy érzem, most sem csinálnám másként” – vallja be Géza.
Amikor súlyos meglepetést rejt a viszontlátás
A fenti esetek inkább extrémek, mint átlagosak, a nők és a pasik nagy része inkább semmilyenben nincs a volt párjával. Illetve ha összefutnak, akkor udvarias kérdés, válasz, és ennyi. Talán ez a legvalószínűbb verzió…
„A volt férjemmel csak akkor beszéltem, amikor a gyerekek miatt fontos volt, mióta megnőttek, egyáltalán nem beszélünk, nem is találkoztunk már vagy 10 éve. A kisebbik fiamnak nemrég volt az esküvője, ott találkoztam az apjával, és annyira hülye helyzetbe kerültem, hogy magam sem tudtam, sírjak-e vagy nevessek rajta. Ugyanis
a volt férjem annyira meghízott és megöregedett, hogy nem ismertem meg, azt hittem, hogy a menyem egy ismeretlen rokona, és elindultam felé, hogy bemutatkozzak neki.
Szerencsére közvetlen közelről már megismertem, és nem nyújtottam kezet, de tényleg majdnem megtörtént. Udvariasan váltottunk néhány szót, és ennyi. Nekem nem is hiányzik több, igyekszem normális lenni, ha találkozunk. A barátnőm minden karácsonykor meghívja magához a férje volt feleségét is, szülinapokon ugyanúgy főz neki és körbeugrálja, szerinte az a természetes. Nekem meg nagyon fura, és nem vágynék arra, hogy a saját exemmel töltsem együtt az ünnepeket” – mondja Anikó.
Három házasság ugyanazzal a nővel
A legextrémebb példa Istváné: az ő exe újra és újra a párja lett.
„Igen, háromszor vettem feleségül ugyanazt a nőt, eddig kétszer váltunk el egymástól. Az ismerőseink nem is szokták elhinni, ha elmeséljük. A két válás és a házasságok között hol kutya-macska viszonyban voltunk, hol hűvös távolságtartással szemléltük a másikat, hol éppen jóban voltunk.
Emlékszem, a második válásunkon például a bíró kiakadt azon, hogy mit szórakozunk mi a bírósággal, mi az, hogy már megint válunk, és hogy ilyen még nem volt a praxisában. Annyira kiakadt, hogy alig tudtuk megnyugtatni. A harmadik esküvőnkre pedig meghívtuk vendégként, és el is jött.
Azt mondta, hogy most már gyakorlatilag lehetetlen újra elválni, mert az már kész bolondokháza lenne. Egyébként mintha megfogadtuk volna a tanácsát, jelenleg béke honol. Először 5 évig voltunk házasok, és 3 évig éltünk külön, aztán másodszor 7 évig bírtuk, és 5 évig éltünk utána külön. Most már 10 éve nyugi van, talán most már így is marad…” – mosolyog István.
Te jóban vagy az exeiddel?
