„Amikor középsős voltam, anyu többször jött értem részegen”

Sokszor a család is nagyon nehezen fogadja el, hogy valóban problémák vannak, mert annyira ritkán találkozunk felvállaltan alkoholista nővel. Míg a férfiak iszákosságát enyhébb problémaként kezeli a magyar társadalom, a nők alkoholizmusát észrevenni sem hajlandó. Adrienn, aki két kislányát már boldog házasságban neveli, édesanyja alkoholizmusáról mesélt nekünk.

Mióta tudod, hogy édesanyád alkoholista?

Azt, hogy alkoholbeteg, olyan tizenhat éves korom körül értettem meg, de azt, hogy szinte mindennap iszik, majd mindennap részeg is, azt sokkal hamarabb. Már óvodás koromban gyakran jött értem részegen.

Azt mesélte később, hogy amikor csecsemő voltam, akkor kezdett el rendszeresen inni a szomszédasszonnyal, akivel egyidősek voltak, és együtt mentek gyesre. Eleinte csak néha likőröztek, meg egy-egy vermutot ittak, hogy jobb kedvük legyen. Aztán huszonöt évvel később anyám belehalt az ivásba.

Rossz emlékeid vannak a kiskorodból?

Nők függőségben – “Már nem én ittam az alkoholt, az alkohol ivott engem”

Amíg iskolába nem kezdtem járni, addig nagyon jól éltünk, annak ellenére, hogy anyám ivott. A szüleim klasszikus értelmiségi pár voltak, apám jogászként végzett, anyám mérnöknek tanult. Egy évet dolgozott összesen, amikor teherbe esett apámtól, és összeházasodtak. Nagy szerelem volt mindkettőjüknek, és a nagyszüleim is mindenben támogatták őket. Igazi álompár voltak, különösebb nehézségek nélkül.

Megkapták az egyik dédszülőm körúti lakását, mindkét nagyszülőmnek volt Balatonalmádiban nyaralója, amit tulajdonképpen sajátjukként használhattak, friss diplomások voltak, és gyönyörűek. Apám a tenyerén hordozta anyámat, én is egészségesen születtem, szóval minden úgy történt, ahogy arról álmodozni szokás. Anyu nagyon sokat foglalkozott velem, rengeteget mesélt, rajzoltunk, festettünk, több tucat verset tudtam. Nem olyan volt, mint ahogy az alkoholistákat elképzelik az emberek. De amikor ebéd után engem letett pihenni, akkor iszogattak a szomszédasszonnyal a lépcsőházban. Mire apám este hazajött, ő már újra józan volt.

Anyám mindig sírt, esküdözött apámnak, hogy nem iszik többet, de persze mindennap ivott. (Képünk illusztráció, jelenet a Ház a ködben c. filmből)

Mikor derült ki a család számára, hogy baj van?

Amikor középsős voltam, akkor anyu többször jött értem részegen. Arra már én is emlékszem. Tántorgott, nem forgott a nyelve, butaságokat beszélt. Azt mondta az óvónőnek, hogy nagyon fáj a feje. Aztán egyszer annyira rossz állapotban érkezett, hogy nem adtak ki neki, felhívták apámat, hogy jöjjön oda, mert a felesége beteg. Apám akkor látta először részegen anyut, és azt hitte, hogy valami céges buli volt csak, ahol többet ivott.

De ez az egész nemsokára megismétlődött, és akkor veszekedtek is. Anyám sírt, hogy apám azt gondolja róla, hogy ő iszik. Aztán annyiban változott a dolog, hogy anyu legtöbbször józanul jött értem, de hazafelé bementünk a presszóba, ahol ő azt mondta nekem, hogy kávézik, de a kávé helyett a csészében mindig valamilyen röviditalt kapott. A pincérnő még sokszor kacsintott is rá, nekem pedig adott egy szem olyan kockacukrot, ami kávéba volt mártva.

Nagycsoportos koromban már mindennap bementünk ovi után kávézni a presszóba. Anyám gyönyörű nő volt, elegánsan öltözött, mindig magas sarkú cipőt hordott. Ha többet ivott, tízméterenként kibicsaklott a lába, amin mindig hangosan felnevetett. Nagyon rosszul éreztem magam, azt gondoltam, hogy mindenki minket néz. Nem tudom, hogyan teltek a hétvégék akkoriban, mert anyám már nyilván súlyosan alkoholfüggő volt. Gondolom, titokban ivott, hogy apám ne vegye észre.

De egyre több lett a veszekedés, és mindig az ital miatt. Anyám mindig sírt, esküdözött apámnak, hogy nem iszik többet, de persze mindennap ivott. Aztán egyszer egy karácsonykor apám felállt a családi asztalnál, és azt mondta nagyapámnak, hogy „Andor, a lányod alkoholista”. Utólag az azért elég érdekes, hogy senki nem vonta kétségbe apám szavait, hanem síri csend lett, majd hamar felszolgálták a kávét.

Mi volt a legrosszabb a gyerekkorodban?

Mire iskolás lettem, kialakultak a szabályok. Apu képviselte a családot mindenhol. Ő járt szülőire, ő jött értem este edzésre, ő írta alá az ellenőrzőmet, a bizonyítványomat. Anyu akkor még csak olyan alkoholista volt, aki azért tökéletesen ellátta magát, de rólam már nem gondoskodott megbízhatóan. Bejárt dolgozni, jól keresett, elő is léptették. Az előléptetés egyébként nagyon rossz hatással volt rá, akkor már reggel is töménnyel kezdte a napot, és bent is ivott titokban. Annyira tartotta magát, hogy a kollégái nem tudták, hogy iszik. Aztán hazajött, és fél óra alatt teljesen kiütötte magát, másnap reggelig.

Nagyon nehezen éltem meg, hogy anyám mindig mindenben hazudott. Hazudott, hogy eljön a versenyemre, mert délutánra már mindig részeg volt. Hazudott, hogy hétvégén elmegyünk valahova, mert inkább összeveszett apámmal, majd bezárkózott a szobába, és estig egyedül volt bent, csak nehogy velünk kelljen töltenie a napot.

Ez nagyon fájt, mert néha, vagy akkor, amikor véletlenül józan volt, vagy akkor, amikor mocskos részeg, de sírva kért tőlem bocsánatot, és fogadkozott, hogy másnaptól mintaanya lesz. A szalagavatómig hittem neki.

Nem kért segítséget?

De igen, járt is egy pszichológushoz, aki ajánlott neki egy bécsi klinikát, ahol valamit beültettek volna a bőre alá, amitől nem ivott volna többet, de végül nem volt hajlandó elmenni. Volt kórházban is elvonókúrán, de ott annyira rettenetes betegtársai voltak, hogy idő előtt hazajött. Apám úgy kezelte, mintha beteg lenne. Igaz, hogy beteg is volt, hiszen az alkoholizmus betegség, de úgy éreztem, hogy soha nem haragszik rá, csak sajnálja, és értem aggódik.

Bezárkózott a szobába, és estig egyedül volt bent, csak nehogy velünk kelljen töltenie a napot (Képünk illusztráció, jelenet a Ház a ködben c. filmből)

Apukáddal milyen volt a kapcsolatod?

Apu anyám helyett anyám volt, plusz apám is egyben. A világ legjobb embere! Egyszer kérdeztem is tőle, hogy miért nem megy el? Azt mondta, hogy nem képzelem, hogy magamra hagy engem, a világ legnagyobb kincsét?

Akkor bevallottam neki, hogy úgy gondoltam, hogy együtt menjünk el, anyut hagyjuk ott. És apám azt mondta, hogy anyu a világ második legnagyobb kincse, csak nagyon beteg. Nem hagyhatjuk magára, akármit csinál is.

Nekem apám segített betétet venni, amikor megjött az első menstruációm, ő jött el velem nőgyógyászhoz, amikor fogamzásgátlót akartam felíratni, és ő tanított meg magassarkúban járni. Anyu közben teljesen elkopott. Csöndes alkoholista volt, nem csinált jeleneteket, alig beszélt. Hetente többször szó szerint merev részegre itta magát. Néha hónapokig nem is szólt hozzánk, de velünk lakott.

Nehéz volt így családot alapítanod?

Egyáltalán nem szégyelltem anyu alkoholizmusát, én is betegségként tekintettem rá. Ennek ellenére nyilván nem túl sok fiút vittem fel bemutatni. Amikor a férjemmel komolyabbra fordult a dolog, és szóba került az összeköltözés, akkor úgy éreztem, hogy nem tehetem meg apámmal, hogy egyedül hagyom, akárhogy is erősködik. De az idő vagy Isten vagy a gondviselés – nevezd, ahogy akarod – végül mindent megoldott.

Anyu beteg lett, szájüregi rákot diagnosztizáltak nála, ami áttétet adott a nyirokcsomóira és a tüdejére is. Három hónap alatt elment. Nagyon nehéz három hónap volt mindenkinek.

Utána apám depressziós lett, de szerencsére nem kellett sokat győzködni arról, hogy segítséget kérjen, elég hamar kimászott a gödörből. Eladtuk a lakást, teljesen új életet kezdtünk. Mondtam neki, hogy járjon társaságba, ismerkedjen emberekkel, hátha egy kedves nőt is talál maga mellé, de nem akart. Ezt nagyon sajnálom.

Te hogy állsz az alkoholhoz?

Soha nem voltam még részeg. A vodka szaga nagyon elszomorít, mert anyu leginkább vodkát ivott. Azt gondolta, hogy annak nincs szaga, mint a pálinkának vagy a bornak. Pedig a vodkától részeg embernek is részegségszaga van.

Ennek ellenére jeles napokon én is valódi pezsgővel koccintok: szilveszter, születésnap, házassági évforduló. A férjem se iszik, évente egy-két sör nyáron, ennyi a maximum, de nem miattam. Annak ellenére, hogy én megéltem azt, hogy milyen a családban egy alkoholbeteg, látom azt, hogy sokan helyén tudják kezelni az italt. De ő nem ivós fajta. Persze az lehet, hogy nem véletlenül választottam pont őt.