Hiába próbálkozott bármilyen nyelven a húgom, a nő nem értette, de Izabella bizony nem hagyta, hogy egy vadidegen nő galambszarral a hátán sétáljon. „Szóljatok, mindig inkább szóljatok – mondta Bella anyukánk. – Ti sem szeretnétek mondjuk elkenődött szemfestékkel járkálni.”
A másik kedvenc sztorim, hogy akármikor, ha méhét (igen, a Kisalföldön méhe) látunk a húgommal, automatikusan a szánk elé tesszük óraműpontossággal egyszerre a kezünket – most, felnőttkorunkban is –, nem egyszer röhögtek ki érte a barátaink. De az anyukánk, amikor kiskorunkban előadtunk egy tátott szájjal sikítós „itt egy méhe”–jelenetet, akkor megtanította, hogy sikítás helyett száj elé a kéz. Ez hülyeségnek tűnhet, apróságnak, de az üzenetét már csak nagykoromban értettem meg: Ha jön a baj, ne rinyálj, oldd meg szépen!
Egyébként oltári menő, ha az embernek ilyen fiatal anyukája van: amikor én 16 éves voltam, ő 32. Négy évvel vagyok idősebb most, és belegondolni is elképesztő, hogyha én lennék ő, lenne egy 20 és egy 15 éves lányom.
Pedig mesélte, hogy elég ciki volt a nyolcvanas években a nagy, terhes hasával végigmenni a falun, meg hallgatni a nőgyógyásztól, hogy „olyan keskeny a csípője, ilyen fiatalon, nem fog tudni szülni”. Konkrétan olyan is volt, aki megkérdezte, hogy miért nem vetet el…
Szíven ütött nemrég, amikor az egyik ismerősöm egy ismerőse ismerőséről ezt mondta: „16 évesen most szült, de inkább pasizna meg bulizna, a kisgyerekével annyira nem törődik”. És rájöttem, mondjuk már sokszor, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy az anyám bevállalt ennyire fiatalon. Persze kellett hozzá egy támogató család és az apukám, akivel a mai napig boldog házasok.
Amikor nekem az volt a legnagyobb problémám, hogy melyik felsőt válasszam a boltban, melyik fiúba legyek szerelmes, vagy éppen mennyit tanuljak a nyelvvizsga előtt, és mennyit lógjak a kis barátaimmal, az anyukám – 17 évesen – engem pelenkázott, etetett, konkrétan életben tartott, és totál nem a tinédzser dolgaival volt elfoglalva, hanem engem ringatott, nekem mesélt, engem puszilgatott. És talán több álmát lecserélte rám, egy vinnyogó kis csomagra, remélem, sosem bánta meg. Akkor sem, amikor szemétkedtem a húgommal a Velencei-tónál.
„A Bella egy rocksztár” – mondta a pasim, amikor egy anyuval átdumált szombat éjszaka után vasárnap reggel húsklopfolásra ébredtünk, mert ellentétben velünk, ő fel bírt kelni, és mire mi fel tudtuk emelni a bal kisujjunkat, ő megfőzött egy komplett vasárnapi ebédet, ráadásul mosolyogva.
Mondjuk, ez független attól, hogy olyan fiatalon szült, de a lényeg:
Köszönöm, anyu, hogy 16 évesen megszültél!
Olvass még többet a lányos anyukákról:
- 10 dolog, amit csak a lányos anyák tudnak
- 40 sorsdöntő pillanat egy anya-lánya kapcsolatban
- Fotók, amelyek bizonyítják, hogy az anya-lánya kapcsolat semmihez sem fogható
