A levél a Bouvet Caféblog szerkesztőjéhez érkezett, most újra közöljük.
Kedves Bouvet!
A blogoddal akkor találkoztam, amikor véleményezted Bochkor Gábor szavait. Már jó pár nap eltelt, a botrány is hamar elült, én viszont azóta is ezen a témán gondolkodom. Igazából szenvedek, pedig tudom, egy szavam sem lehetne.
32 éves vagyok, nyolc éve feleségül vettem a világ legszebb, legkívánatosabb nőjét. Madarat lehetett velem fogatni. A gyerekek szép sorban jöttek, a nagy most hatéves, a középső három lesz, a kicsi még alig féléves. A feleségem egy kávézó-pizzéria tulajdonosa, hála ég, az üzlet megy úgy is, ha ő gyakran van otthon a gyerekekkel és túl tudott lendülni a pénzügyi válságokon is, ami az egész világon végigsöpört. Egy kisebb városban élünk, talán sikerének a titka az is, hogy itt az ő üzlete az egyetlen, ahol pizzát lehet frissen enni, vagy rendelni. Kávézó van több, de azok inkább kocsmák.
A feleségem 35 éves, de a korkülönbség soha nem volt észrevehető.
A ház, ahol élünk már akkor az ő tulajdona volt, amikor mi összejöttünk 2006. májusában. Amikor feleségül vettem, sokan rosszmájúan jegyezték meg, hogy beleházasodtam a jóba, de ezt én sem akkor, sem azóta nem tartottam igaznak. Én is sokat dolgoztam és dolgozom, kőműves, szobafestő, burkoló és amolyan mindenes vagyok.
Ennyit rólam és most jöjjön az, ami miatt tulajdonképpen úgy éreztem, írnom kell neked.
A levelet és a blogger válaszát olvasd tovább itt!
Forrás: Warner Bros.
