Drága fiaim!
Szeretném, ha sokkal többet tudnátok a szerelemről. Többet jelent, mint az anyukátok és az én szeretetem irántatok. Ahogy felnőttök, egyre többen akarják majd megmondani, hogy mi igazából a szerelem. Látjátok majd filmekben, elcsépelt romantikus történetekben, és halljátok fontos emberek szájából, hogy milyennek kell lennie, hogyan kell adni és kapni a szeretetet.
De elmondok egy titkot, nem ilyen a szerelem.
Mielőtt találkoztam az anyukátokkal, szerelmes voltam egy férfibe. Ugyanúgy szerettük egymást, mint ahogy most szeretjük egymást az anyukátokkal. Együtt sírtunk, és együtt nevettünk. Okos és kedves férfi volt, öt évig szerettem. Végül beteg lett, amit nem jól kezeltem, nem voltam vele őszinte, ezzel összetörtem a szerelmünket. Az én hibám volt, ma is hiányzik. Valószínűleg sosem fogtok találkozni vele, mégis hatással van az életetekre. Az a szerelem, amiben vele osztoztam, megváltoztatott.
Képünk illusztráció – Forrás: Pixabay
Amikor szeretsz valakit, akkor megtanulsz máshogy nézni a világra. Ez a férfi tovább él bennem, az anyukátok iránt érzett szerelmemben és minden döntésemben. Megtanított arra, hogy gondolkodni kell, mielőtt cselekszem, és hogy mennyire fontos egy kapcsolatban a kommunikáció és az őszinteség. Tőle is lettem az, aki most vagyok.
A szerelem nem öncélú. Nem egy elérendő cél, amit kipipálunk a feladatlistán. Ha csak saját magatokért keresitek a szerelmet, akkor elkerülhetetlen a fájdalom. Akkor keserűvé tesz és rombol, annyira, hogy soha többé nem akartok szerelmesek lenni. Ám ha megértitek, milyen értékes érzelem, még akkor is, ha nem viszonozza a másik, akkor kevésbé fáj, mert tudjátok, hogy a javatokra válik, épültök, és gazdagabbak lesztek tőle.
Szeressetek bárkit, drága fiaim, én sosem foglak elítélni miatta. De ne saját magatokért szeressetek, hanem hogy adjatok és tanuljatok.
Szeretettel: az apukátok
