Érdekes összehasonlítás, hiszen ugyanúgy németekről van szó, akik a politika és a történelem miatt két külön országban éltek, de azonos gyökereik voltak. Egy tanulmány szerint ennek több oka is van, de a legfőbb indok mégis a szocialista országokban jobban megvalósított egyenjogúság a munkaerőpiacon. A nőknek ugyanúgy, mint a férfiaknak, kötelező volt dolgozniuk, ezt az állam ingyenes bölcsődei rendszerrel is támogatta, amely lehetővé tette, hogy a kelet-német nők továbbra is a munkaerőpiac részei maradjanak, ellentétben a nyugat-német társaikkal, akik ingyenes bölcsődék híján gyakran kiszorultak a munkából.
Fontos megjegyezni, hogy Kelet-Németországban a férfiak és a nők ugyanannyit dolgoztak, nagyjából maximum nyolc órát naponta, általában nem túl stresszes munkahelyen, és a munkaidő végeztével nem túlórázni siettek egy másik munkahelyre, hanem haza a házastársukhoz. Már itt komoly előnyben voltak a nyugat-németekkel szemben, egészen egyszerűen nem tudták halálra dolgozni magukat a munkaidő lejárta után. Messze nem volt annyi pénzük, mint a határ másik oldalán élő társaiknak, viszont volt idejük egymásra.
A pénz elkápráztatja a nőket, legalábbis a férfiak szerint mindenképp.
A férfiak sokféleképpen szeretnének a nőknek imponálni, és ha lehetőségük van sokat dolgozni sok pénzért, akkor inkább azt választják, mint a kevesebb munkával járó kényelmesebb életet. Ha viszont a politikai helyzet és a gazdasági berendezkedés nem engedi, hogy valaki sokat dolgozzon és ezzel sokat keressen, akkor a férfi kénytelen valamilyen más módon keresni a nők elismerését. A viszonylag sok szabadidő adott volt, miért ne szexeltek volna jókat, főleg azok után, hogy mindenki számára elérhetővé vált a fogamzásgátló tabletta, így a nem kívánt terhesség miatti szorongás is megszűnt, boldogan lehetett a szexre koncentrálni.
A felmérésekből úgy tűnik, hogy valóban tudat alatt ezt az utat választották a párok. A férfiak nagyon igyekeztek örömet nyújtani a nőknek, akik sokkal bátrabban fogadták ezt el a házastársuktól, hiszen mindenben egyenjogúak voltak a férjükkel. Közel ugyanannyit dolgoztak, ugyanannyit kerestek, miért ne járt volna nekik is pont ugyanannyi orgazmus, mint a férfiaknak?
Ráadásul a hivatalosan ateista Kelet-Németországban a rossz házasság felbontása sokkal könnyebb volt, mint Nyugaton, így a nők hamarabb kiléphettek egy boldogtalan házasságból, és kereshettek egy olyat, ami boldoggá tette őket, akár az orgazmusok számát illetően is.
Friss Észak-Amerikai kutatások azt mutatják, hogy az utóbbi két évtizedben csaknem tíz százalékkal csökkent a házaspárok havi együttléteinek a száma. Ha pedig a japán fiatalok nagyszámú önkéntes cölibátusára gondolunk, akkor elég ijesztő a fejlett világ jövője minden szempontból. Nyilván Magyarországon sincs ez másképp.
Német fiatalok a berlini falon (Fotó: Peter Turnley/Corbis/VCG via Getty Images)
Mi történik velünk a huszonegyedik században, amikor két generáció felnőtt a nagy szexuális forradalom óta, és jobb esetben teljesen szabadon dönthetünk a társunkról, partnerünkről, saját testünkről?
Sokan kongatják a vészharangot a mindenhonnan ránk ömlő pornó miatt, illetve egyre gyakoribb a pornófüggőség már egészen fiatal korban is. A pornó mégsem több aktust eredményezett a párok között, hanem úgy tűnik, sokkal kevesebbet, és mire valaki felismeri, hogy a társával gond van, mert esetleg a valódi szex a társával már nem tudja felizgatni úgy, mint a képernyőn látott film, addigra már késő.
Nyilván nem a szocializmus visszaállítása a cél, de azokat a vívmányokat, amelyek ott sokkal boldogabbá és egészségesebbé tették az embereket, valahogy érdemes lenne átemelni a saját életünkbe is. Elég nagy tudatosság és nem kis anyagi biztonság szükséges ahhoz, hogy egy család nemet tudjon mondani a kínálkozó anyagi lehetőségre egy boldogabb házaséletért.
A jó és gyakori házasélet mindkét nem egészségére nagyon jó hatással van.
A rendszeres női orgazmus segít megőrizni a hüvely szövetének egészségét, csökkenti a depresszió kockázatát és erősíti a kapcsolatot. Heti két orgazmus akár hét évvel is megnövelheti az életét a pároknak azokhoz képest, akik az ötvenes éveikben felhagynak a házasélettel.
A menopauza után segít az ösztrogéntermelésben, így lassítja a csontritkulást, védi a szívet, sőt, megelőzheti az Alzheimer-kórt is. A férfiak egészségére is jó hatással van a rendszeres házasélet, a heti több alkalom például jelentősen csökkenti a prosztatarák kialakulásának esélyét, de ugyanúgy kondícióban tartja a szívet, mint a nőknél.
Kelet-németek állnak sorba egy nyugat-berlini mozi előtt, hogy jegyet vegyenek egy erotikus filmre (Fotó: Robert Wallis/Corbis via Getty Images)
Hurrá, akkor már csak az idő és libidó szükséges.
Mit csináltak másképp a kelet-németek, amit mi is megpróbálhatunk? A nők bölcsődébe adták a gyerekeiket, és dolgozni mentek. A pénzkeresés mindenkinek növeli az önbecsülését, a saját kereset pedig valóban önbizalmat ad, ami végső soron az ágyban is kamatozik.
A férfiak körülbelül hasonló fizetést vittek haza, mint a feleségük. Sajnos a nők még mindig kevesebb pénzt kapnak ugyanazért a munkáért. Egy házasság gazdasági közösség is, tulajdonképpen mindegy, hogy ki teszi a több pénzt a közös kasszába – egészen addig, amíg azt nem dörgöli a másik orra alá. Tudjuk elfogadni, ha a társunk keres többet, de fordított esetben se viselkedjünk pénzügyminiszterként otthon. Érdemes arra gondolni, hogy ha az ágyban is egyenjogúságra törekszünk, akkor máshol is annak kell lennie.
Mindenki egyformán vegye ki a részét a háztartási munkából is. Nemcsak azért, mert egy porszívózó férfi szexi, de persze azért is.
Kéthetes nyári szabadság kötelező! Sajnos egy hét alatt nem lehet kipihenni egy egész, munkával eltöltött évet, és a kétszer egy hét se ugyanaz. Az igazság az, hogy legjobb lenne egyben három hetet szabadságra menni, de ne legyünk telhetetlenek. Persze, aki teheti, vegye ki egyszerre a lehető legtöbb napot. Az első pár nap még zúg a fejünk, nehéz nyaraló üzemmódba kapcsolni, ráadásul ha elutaztunk valahova, akkor az is stresszel jár, még akkor is, ha ezt pozitív stressznek nevezzük. A második hétre már egészen biztosan lenyugodtunk, sokat pihenünk, az idegeink is kisimultak. Ha csak két hét a szabadság, az utolsó három napon sajnos szinte biztos, hogy lassan visszakúszik a feszültség a testünkbe, lélekben már félig a munkahelyünkön vagyunk újra, vége a pihenésnek. Azt a pár napot viszont, amikor átadjuk magunkat a teljes pihenésnek, próbáljuk meg igazán kihasználni. Aludjunk, szerelmeskedjünk, aludjunk újra, majd sétáljunk egy jót.
És ne felejtsük a legfontosabbat, ha visszamegyünk dolgozni: a túl sok munka mindig rossz hatással van a szexuális életre!
