Lehet, hogy nem a pasid lusta, hanem te vagy irányításmániás?

Nem akarunk senkinek sem két lábbal tiporni a lelkébe, és biztos vannak szép számmal olyan férjek, akik valóban csak nemes egyszerűséggel lusták, mert így születtek. De a szakember szerint gyakran az áll a férfiak lustaságának és döntésképtelenségének a hátterében, hogy a feleség foggal-körömmel ragaszkodik az irányításhoz.

Elnyomott férjek?

A leghasznosabb tanács, amit csak kaphat egy fiatal pár az esküvőjén

Elizabeth Stone, a Why Men Lose Interest című könyv írója és randitanácsadó saját magán vette észre, hogy a munkahelyén annyira hozzászokott a parancsolgatáshoz, hogy rátelepedett végül a saját családjára is. Vezető beosztásban dolgozott, a férjét extra lustának tartotta, úgy érezte, nélküle megáll az élet, és senki más nem tudja kézben tartani a családi ügyeket, csak ő. Ennek persze az lett a vége, hogy Stone elégedetlen volt, mert megszakadt a munkában és a család körüli sürgölődésben, a férje pedig elnyomva érezte magát. Stone az ügyfeleivel beszélgetve rájött, hogy nemcsak őt érinti az irányításmánia problémája, hanem nagyjából minden második karriert építő nőt, akiknek minden összejön a munka területén, de közben szerencsétlennek érzik magukat a szerelemben.

Állítása szerint azért van ez, mert ugyanazokkal az eszközökkel próbálnak párkapcsolatot építeni a nők, amiket a munka területén sikeresen használnak, márpedig a főnöki viselkedés (elvárások támasztása, feladatok egy kézben tartása) nem hatásos egy párkapcsolatban, elüldözi vagy lustává teszi a férfit. Otthon le kellene vetkőzni az ajtóban a munkahelyi viselkedést, és átváltani otthoni üzemmódba: kompromisszumok, segítségkérés, együttműködés és okosan megválasztott viták kellenek ahhoz, hogy működjön egy kapcsolat.

Amikor Stone olyan ügyféllel találkozik a tanácsadásán, aki panaszkodik a férjére, mert az állítólag nem képes elvégezni egy feladatot sem, amit kér a feleség tőle, mindig gyanakodni kezd: valóban nem csinálta meg, vagy csak nem úgy, ahogy a feleség elvárta? Esetleg a feleség meg sem hallgatta a férj véleményét, hogy egyáltalán el kell-e végezni azt a feladatot, vagy van jobb megoldás a problémára?

Részlet a Szakíts, ha bírsz című filmből – Forrás: iMDb

Ha egy feleség irányításmániás, akkor előbb-utóbb beindul egy játszma a férjével:

a nő nyaggatja a férfit, a férfi ellenáll, a nő tovább nyaggatja, a férfi megpróbál segíteni, a nő elutasítja, mert ő akarja hozni a döntéseket, a férfi az ellenállásba menekül, és inkább nem csinál semmit, mert úgysem lesz elégedett vele a nő. Végül a nő egyedül megcsinálja a feladatot, és mérges a férjére, mert az nem képes megmozdulni, és lusta.

Ez a fajta kommunikációs játszma rendkívül fárasztó, mindkét fél kimerül, és eltávolodnak egymástól. A férj úgy érzi, gyerekként kezeli a nő, és képtelen boldoggá tenni a feleségét, úgyhogy fel is adja a próbálkozást. 

Stone azt szokta javasolni az ügyfeleinek, hogy a következő nyolc kérdést válaszolják meg őszintén, és derítsék ki, mi állhat a konfliktus hátterében.

1. Nem szeretsz segítséget kérni vagy másokra támaszkodni? Szerinted úgyis csak elrontják, amibe belekezdenek?
2. Sok szabályt és elvárást támasztasz a párod felé?
3. Gyakran adsz kéretlen tanácsot, javaslatot, amiről azt gondolod, hogy építő kritika?
4. Ha problémába ütközöl, te vagy az, aki kézbe veszed a dolgok irányítását, és utasításokat adsz a körülötted lévőknek?
5. Mindig neked van igazad, és tiéd az utolsó szó? Ellenőrzöd, ha a párod elvégez egy feladatot?
6. Egyszerű programokat is túlszervezel?
7. Nem érzed jól magad a bőrödben, ha otthon nem minden úgy van elrendezve, ahogy elképzeled?
8. Hogy érzed magad, ha valaki miatt elkésel, vagy el kell térned az eredeti tervedtől?

Végül, de nem utolsósorban természetesen meg kell hallgatni a másik felet: komoly jelzés, ha a férjed megmondja a szemedbe, hogy irányításmániás vagy. Ha a legtöbb pont igaz rád, akkor érdemes elbeszélgetni magaddal, és átgondolni, miben tudnál változtatni, hogy ne menjen rá az irányításmániára a párkapcsolatod.