Meg lehet köszönni a mérgező szülőknek azt, hogy világra hoztak, még a lelki sérüléseket is felfoghatod személyiségformáló tapasztalatnak, de hogy a felnőttkorodat is tönkretegyék, arra semmi szükség. Nem választhatod meg a családodat, de arról dönthetsz, hogy kit engedsz be az életedbe.
Samantha Angoletta arról mesélt, hogyan szakított meg minden kapcsolatot a mérgező anyjával, akinek köszönhetően mindennap meg kell küzdenie a gyenge önbecsüléssel és szorongással.
„Néha előfordul, hogy szó szerint szakítani kell a szülőkkel. Ne legyen ezért bűntudatod, hiszen csak véded önmagad és a családodat. A valóság szomorú, amikor vágynál egy normális családra, de tudod, hogy soha nem kaphatod meg azokat a boldog családi összejöveteleket, amiket másoknál látsz. Szomorú azért is, mert a gyerekeidnek is szeretnél egy normális nagymamát, aki elárasztja őket szeretettel. De mérgező szülővel ez lehetetlen.”
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/Eli DeFaria
Angoletta nem is nagyon emlékszik szépre a gyerekkorából, csak az maradt meg benne, hogy az anyja manipulálta, érzelmileg elérhetetlen volt, folyton kiabált, és a lánynak mindig meg kellett bocsátania neki mindent csak azért, mert az anyja.
Számtalanszor megbocsátottam, és semmi sem változott. Soha nem hallgatott meg, soha nem értékelt, soha nem kért bocsánatot. Ha felhoztam, hogy milyen sokat bántott gyerekkoromban, akkor csak olyan válaszokat kaptam, hogy ne drámázzak annyit, csak a figyelem miatt csinálom, önző vagyok, és hogy azért annyira rossz biztos nem volt, tegyem már túl magam rajta. Elutasította, hogy az érzelmeim valósak, szerinte túlreagálom a bántalmazást.
A lány végül feladta, hogy megpróbálja megbeszélni az anyjával a gyerekkori sérüléseit, és úgy döntött, inkább kizárja az életéből a saját érdekében, hogy ne mérgezze a lelkét tovább.
„Megmondtam egy ilyen vita után anyámnak, hogy elegem van, nem vagyok hajlandó ezt csinálni tovább, és elköszöntem tőle. Ennek már négy éve, azóta nem beszéltem vele.
Nem egyszerű, mert amikor szakítasz az anyáddal, az hatással van a család többi tagjára is. A szakítás hatására többen elfordultak tőlem, anyámnak adtak igazat, szerintük csak azért, mert megszült engem, tisztelnem kellene, bármit is csinál velem. Őket nevezem járulékos veszteségnek. A testvéreimmel szerencsére megmaradt a kapcsolatom, azt nem sikerült anyámnak lerombolnia.”
Samanthának teljesen igaza van, amikor azt mondja: attól még, hogy a fél család elfordult tőle, amiért megszakította a kapcsolatot az anyjával, neki igenis van családja, csak már olyan, amilyet ő választott magának. Vannak gyerekei, akikért az életét is feláldozná, és vannak barátai, akik bármiben számíthatnak rá. Azt üzeni mindenkinek, aki felnőttként is küzd a mérgező szülőkkel, hogy nagy levegőt kell venni, és határozottan lezárni a kapcsolatot velük, ha máshogy nem megy, mert sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lesz az élet nélkülük.
