Helaina Altabef tinikre szakosodott nevelési tanácsadó, szerinte két oka lehet, hogy a tini nem hallja meg, mit mondanak neki a szülei, és inkább csak nyomkodja tovább a telefonját, ha szólnak hozzá.
1. A tini úgy érzi, irányítani akarod
Ha a gyereked meg sem hallja, amit mondasz, akkor van esély rá, hogy úgy érzi, kontrollálni akarod. Minél több tanácsot adsz neki vagy kérdezel tőle, annál inkább ellenáll. Ezért nem mindegy, hogyan szólsz a tinihez. Ha szerinted azért kellene hallgatnia rád, mert alanyi jogon jár neked a tisztelet, akkor az a szakértő rossz híre, hogy ezt nem fogod megkapni egy kamasztól. De nem is lenne jó, ha félne tőled.
2. Nem vagy elég következetes
Sajnos nemcsak a kicsikkel kell követekezetesnek lenni, hanem a nagyoknál is szigorúan tartani kell magad ahhoz, amit megígértél. Például, ha azzal fenyegeted, hogy nem számítógépezhet egy hétig, akkor kőkeményen tartsd is be a büntetést, még ha közben megbánod is, hogy ilyet valaha kiejtettél a szádon. Mert ha nem teszed, akkor nem fog hallgatni rád, hiszen úgysem lesz a viselkedésének következménye.
Képünk illusztráció – Forrás: Pixabay
Hogyan vedd rá, hogy figyeljen rád?
A gyerek életében nagyjából mindent a felnőttek irányítanak, és amikor tinivé válik, akkor minél több kontrollt szeretne megszerezni az élete felett. Ha pedig ezt nem engedik a szülei – naná, hogy nem engedik –, akkor azt választja, hogy kizárja őket, telefonozik és nem hallgat rájuk.
A kulcs a kommunikácóban rejlik. A szakértő azt javasolja, hogy vizsgáld meg, milyen hangnemben és milyen indíttatásból szólsz a tinihez. Ha frusztráltan, idegesen és azért szólsz hozzá, mert irányítani akarod, akkor érdemes ezen változtatni, hogy el is jussanak a gyerekhez a szavaid.
Ha épp haragszol rá, mert disznóságot művelt, akkor várd meg, míg lehiggadsz, mielőtt megszólalnál. Majd nyugodt hangon állapítsd meg, hogy mi a probléma, úgy, mintha kívülálló lennél. Figyelj rá, hogy a szavaidban ne közvetítsd azt, hogy irányítani akarod a gyereket. Például: „Ráébredtem, hogy nem kényszeríthetlek arra, hogy megedd a vacsorádat.” vagy „Észrevettem, hogy többször is kérnem kell, hogy tedd le a telefonodat.”
Ezzel felajánlod a tininek, hogy elinduljon egy párbeszéd, mert nem fogalmaztál meg utasítást vagy kérést, csak megállapítottad a tényeket. Hozzáteheted azt is, hogy mit szeretnél, mondd el neki, hogy nem akarsz mindig vitázni, és kíváncsi vagy a gondolataira, ezért szeretnéd, ha leülne a családdal vacsorázni a telefonja nélkül. Ha pedig elindul a párbeszéd a tinivel ennek hatására, akkor már nincs más dolgod, mint tényleg meghallani, amit mond.
