Minden gyerek válogatós. Idővel minden bejáratott dolog megváltozik: ami egyik nap nagy kedvenc, az másnapra tiltólistára kerülhet, és fordítva sajnos ritkán működik a dolog. A fiam kiskorában kezdtem el gyűjteni, hogy mit milyen indokkal próbál visszautasítani, majd a lányom aranyköpései is felkerültek a listára. Az alábbi húsz ételben nincsenek benne azok, amelyeket tényleg nem szeretnek, csak azok, amik egy hirtelen gondolat miatt estek ki az étlapról.
Egyik nap még finom, a másik nap sírva fakad, ha meglátja. Így válogatnak a gyerekek (Fotó: Pexels)
Tejbegríz: „Olyan, mintha máj lenne, de közben édes.”
Legnagyobb bánatomra, egyik gyerekem se szereti a tejbegrízt, sőt volt idő, amikor kifejezetten undorodtak tőle. Furcsák a mai gyerekek.
Tejberizs: „Ha nem rizsből lenne, akkor megenném.”
Az édes rizs csokiban, fagyiban és gyümölcsrizsben se ment át a szűrőn soha.
Tejföl: „Olyan szaga van, mint a bababüfinek.”
Akkor volt csecsemő a húga, lehet, hogy volt valami alapja a savanyított tejtermékekkel szembeni ellenszenvnek.
A Harry Potter se mindig jó irány, ott is voltak muglik (Fotó: Pexels)
Tojásos nokedli: „Ez olyan muglikaja.”
A muglik J. K. Rowling Harry Potter-könyveinek szereplői között a hétköznapi emberek, akik nem varázslók.
Virsli: „Hosszú és gurul.”
Kipróbáltam az apró koktélvirslit is, az se jött be. De azt hiszem, virsli nélkül azért fel lehet nőni.
Zöldborsófőzelék: „Jó lenne, de a borsót nem szeretem benne.”
A fiam a borsót próbálta kipiszkálni, a lányom az apróra vágott petrezselymet ki is szedte belőle. Sokáig tartott, de megoldotta.
Paradicsomos penne: „Csak spagettivel szeretem ezt a szószt.”
Nem szeretem összevágni a spagettit, de egy kétéves gyerek nehezen birkózik meg a hosszú szálakkal, és a penne különben is jobban felveszi a szószt. Jó ötlet volt, de nem jött be.
Fasírt: „Túl sok benne a hús.”
Pedig akkor még nem is tudta összehasonlítani a menzás húsmentes, csak kenyérből készült fasírtszerűséggel.
Töltött káposzta: „A töltött káposzta nem ilyen.”
Ezzel a kijelentéssel nem tudtam vitába szállni, mert nem derült ki, hogy mégis milyen egy töltött káposzta. Azóta egyébként mindkét gyerek nagyon szereti.
Krumplisaláta: „Szeretem, de majd holnap kérek belőle.”
Másnap már nem szerette. Tipikus gyerekhalogatás: majd holnap, hátha addigra elfogy.
Ruszli: „Azt mesélted, hogy nem szeretted kiskorodban, ezért én se szeretem.”
A legnagyobb hiba a szülőtől, ha elmeséli, hogy ő mit nem szeretett gyerekkorában. Másnapra garantáltan megfertőződnek a gyerekei.
Felvágott: „Olyan, mintha emberből lenne.”
Azt gyanítom, ez egy csak nekem kitalált kifogás. Később el is múlt, de a felvágottat azóta se eszi meg, készüljön bármiből.
Libakolbász: „Olyan, mint a véres hurka.”
Soha nem látott még véres hurkát, azt ugyanis én nem tudnám megenni.
Kelkáposzta-főzelék: „Nem szeretem a halat.”
Messze földön híres vagyok a jó kelkáposzta-főzelékemről, de ezt csak hatéves koruk körül voltak hajlandóak elismerni a gyerekeim.
Túrós tészta: „Túl fehér.”
Volt egy időszak, amikor a lányom semmilyen egyszínű fehér ételt nem volt hajlandó megenni, sőt tejet sem ivott. Pár hónapig tartott csupán.
Lecsó: „Ezt szerintem egyáltalán nem így kell csinálni.”
Ha ez a kifogás nem jött be, akkor ki akarta szedni belőle a paprikát.
Cheesecake: „Csak a talpát kérem, a krémet a tetején nem.”
Azt hiszem, az állagával volt a probléma, mert miután megette az alját, elfogyott a teteje is.
Tatárbifsztek: „Túl hideg, megmelegítenéd?”
Nem melegítettem meg, de vártunk vele tíz percet, amíg a forró pirítóson kissé langyosabb lett. Akkor tényleg megette.
Falafel: „Oyan szaga van, mint a kutyakajának.”
Ez a kifogás évek óta visszatér. Azt hiszem el kell fogadnom, hogy nem mindenki rajong a falafelért.
Sóska: „Az oviban teljesen máshogy csinálják, olyat kérek!”
Sok víz, kevés sóska, sok cukor. Akár reprodukálhatnám is, de nem szeretném.
